Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783
AZ ÖZVEGY ÉS A SZOLGABÍRÁK 805 Az új típusú megyei bíráskodás jövője azonban nyilvánvalóan csak kisebb részben függött a megyei nemesség állásfoglalásától, a kérdésben sokkal nagyobb súlya volt a politikai hatalommal rendelkezők véleményének. A fogadtatás azonban, minden jel szerint, ebben a szférában is kedvező volt. A bárók közül azok, akik oligarchikus magánhatalom kiépítésére törekedtek, azért ítélhették a maguk szempontjából kedvezőnek a megyei bíráskodás új formáját, mert ez megteremtette a lehetőségét annak, hogy a territóriumukban élő nemesek perei ne kerüljenek a központi bíróságok elé, hanem helyben tárgyalják azokat, ahol az oligarcha — ha szükségesnek látja — könnyedén érvényesítheti befolyását.17 2 Nem csoda tehát, hogy a 13-14. század fordulója körüli évtizedekből számos adat tanúskodik arról, hogy az oligarchák igénybevették a szolgabírák közreműködését különféle ügyek elintézésében.17 3 Azok az előkelők ugyanakkor, akik nem tudtak vagy nem akartak az oligarchákkal lépést tartani, abban láthatták az új intézmények egyik jelentős előnyét, hogy azok révén a nemesek mentesülnek a nádori és országbírói tisztségeket is rendszeresen viselő oligarchák ítélkezése alól. Ez különben már V Istvánnak a rendszert bevezető egykori bárói fejében is megfordulhatott, hiszen valószínűsíthető, hogy az 1264/1265. évi belháborúban még István ifjabb király oldalán harcoló Geregye-fivérek — István és Miklós — éppen azért csatlakoztak a viszály idején még az ellenséges oldalon álló, s Y István trónraléptekor Prágába emigráló Kőszegi Henrikhez, mert territórium kialakítására aló törekvésüket a király nem volt hajlandó eltűrni.174 A „nemesi"-nek nevezett új típusú megye életrehívása tehát ezen a szálon is hozzákapcsolható V István „politikai örökség"éhez. Tény mindenesetre, hogy az a kifejezetten az oligarchikus magánhatalommal rendelkező bárók ellen irányuló kísérlet, mely III. András korában az ország kormányzatát a rendiség eszmerendszerének megfelelően próbálta meg átalakítani,175 éppen ebben az összefüggésben tekintett az új típusú megyére. Az államkormányzat rendi átalakításának szorgalmazói úgy ítélték meg, hogy az átformált megye intézménye lesz az a bázis, mely biztosítja programjuk sikerét. Ezért aztán erőteljesen támogatták az új típusú megyei intézményt, s az 1290. évi törvény határozottan előírta, hogy az „ispán ne merészeljen ítéletet hozni vagy bíráskodni a négy megbízott nemes", azaz a szolgabírák „nélkül".176 Elképzelésük alighanem az lehetett, hogy a megye jelentőségének növelésével sikerül majd elszakítani a megyei nemességet a familiaritás intézményén keresztül a bárókhoz fűző szálakat. A távlati cél mellett konkrét politikai feladatot is szántak a megyei hatóságnak, amennyiben a törvény a megyékben bíráskodó nádor ellenőrzésével a szolgabírákat bízta meg kimondván: „ha pedig a nádor helytelenül akarna eljárni, ez a négy ember [ti. a szolgabírák] az ispánnal együtt őt megakadályozni és nekünk [ti. a 4. sz. jegyz.); (1295): ÁÚO XII. 512-513. (az oklevél kelte a kibocsátó nádor archontológiai adataiból következik); (1298): HO VIII. 453. (keltére 1. RA 4197. sz.), vö. uo. 453-454.; 1299: RA 11/4. 227. és 233., stb. 172 A kérdésre összefoglalóan 1. Kristó Gy.: Széttagolódás i. m. 199-204. 173 Uo. 196-198. 174 Vö. Zsoldos Attila: Sopron város és megye a 13. század utolsó harmadában. In: A város térben és időben. Sopron kapcsolatrendszerének változásai. Szerk. Turbuly Éva. Sopron 2002. 27-28. 176 Összefoglalóan 1. Gerics J.: Korai rendiség i. m. 176 1291: 5. е.: nec comes... iudicare praesumat absque quatuor nobilibus nominatis - UGDS I. 173.
