Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783
790 ZSOLDOS ATTILA is történt azonban a dolog, 1272 novembere — a gyilkosság időpontja5 3 — után Béla macsói herceggel már nem kellett számolnia senkinek. A merényletet követően a királyi családban egyetlen olyan személy maradt, akinek szèrep juthatott a király kiskorúságából adódó kormányzati nehézségek megoldásában: Erzsébet özvegy királyné. S valóban, a következő években IV László nevében kiadott oklevelekbe gyakran belefoglalták, hogy a döntésekhez a bárók mellett az anyakirálvné is hozzájárult. A kérdéses oklevelek többsége korábbi birtokadományozás megerősítését tartalmazza,54 melyek között feltűnően sok az olyan eset, amikoris a birtokos az időközben elvesztett birtokot a megerősítés révén szerzi vissza.5 5 Találkozunk ugyanakkor tényleges birtokadományokkal,56 illetve egyház számára teendő adományba történő beleegyezéssel is.5 7 Az Erzsébet nevében ugyanebben az időszakban kiállított oklevelek egy része a királynéi birtokok kérdéseivel kapcsolatos döntéseket foglal írásba,5 8 a többi azonban olyan ügyekkel foglalkozik, amelyek rendes körülmények között aligha királynéi oklevelekben kerülnének elő. Az özvegy királyné átírta és megerősítette férje 1270. évi kiváltságlevelét,5 9 visszafogadta kegyébe Monoszló Gergelyt,6 0 birtokot adományozott,6 1 s még arra is találunk példát, nem is egyet, hogy — merőben szokatlan módon — maga adományozott királyi szerviensi jogállást némely szakácsának és szőlőművesének.62 Mindezen adatok egyértelműen arra vallanak, hogy Erzsébet királyi jogokat gyakorolt 1272-1273 táján, amire aligha lehet más magyarázat, minthogy gyermekfia mellett régensnek tekintette magát.6 3 Feltűnő ugyanakkor, hogy Erzsébet okleveleiben az egyszerű „Magyarország királynéja" (.regina Hungarie) intitulatio szerepel a szokásos királynéi szerepkört meghaladó hatalomra való bármiféle utalás nélkül, viszonylag rendszeresen feltűnik ellenben a IV László és a bárók beleegyezésére történő hivatkozás.64 Az is figyelmet érdemlő körülmény, hogy Erzsébet királyi szerviensi jogállást adományozó döntéseivel kizárólag saját szolgálónépei közül származó személyeket jutalmazott, miközben hasonló kiváltságokat másoknak IV László nevében kelt oklevelek is osztottak, mégpedig nagy számban.6 5 Mindezek alapján kétségtelennek tűnik, hogy a ha-53 Pauler Gy.: A magyar nemzet tört. i. m. II. 544-545. 54 1 2 72: HÓ VII. 137. 55 1 273: ÁÚO IX. 11., A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára I. 1253-1413. Sajtó alá rendezi Géresi Kálmán. Bp. 1882. (a továbbiakban: Károlyi) I. 8., A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára I—II. Szerk. Nagy Gyula. Bp. 1887-1889. (a továbbiakban: Sztáray) I. 14., Hazai oklevéltár 1234-1536. Szerkesztették Nagy Imre, Deák Farkas és Nagy Gyula. Bp. 1879. (a továbbiakban: Hazai) 64., CDCr VI. 57. 56 1 273: CD V/2. 119.; 1274: ÁÚO IX. 72. 67 12 73: CD V/2. 85. 58 1 2 72: Hazai 62-63., Zala I. 70-71. 69 1 272: CDCr VI. 6. - Az átírt oklevelet 1. 1270: CDCr V 572-573. eo 1273: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 90 458. 61 1273: CDCr VI. 51-52. 62 1272: ÁÚO 1П. 275.; 1273: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény 200 681. 63 Vo. Szabó K.\ Kun László i. m. 7., 20.; Gábor Gy.: Kormányzói méltóság i. m. 15.; Dobozy H.. Királynéink i. m. 22. 64 1 2 72: ÁÚO III. 275.; 1273: DL 90 458., CDCr VI. 52. 65 1 2 73: HO VII. 141-143., HO VIII. 151-152, CD VII/2. 73-75. (tévesen 1279. évi kelettel, vö. HA 2382. sz.), ÁÚO XII. 83-85., HO VIII. 154-155., ÁÚO IX. 18-20., stb.
