Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783

TANULMÁNYOK Zsoldos Attila AZ ÖZVEGY ÉS A SZOLGABÍRÁK A középkor — nem lévén még a nyári szabadságolás intézménye kitalálva — a politikai uborkaszezon fogalmát sem ismerte: semmi meglepő nincs tehát abban, hogy 1272 nyara is bővelkedett politikai eseményekben Magyarországon. Más kérdés, hogy maguk az események — a trónörökös elrablásával induló nyílt lázadás a királyi hatalommal szemben, az uralkodó halála és az új király megkoronázása — részint jelentőségüknél, részint szokatlanságuknál fogva mégiscsak rendkívülivé és emlékezetessé tették az évszakot mind a kortársak, mind az utókor számára. Maguk az események meglehetősen közismertek, így elegendő csupán röviden felidézni őket. A trónon éppen két éve ülő V István a tavasz végén Horvátországba indult, hogy találkozzék fő szövetségesével, I. Károly szicíliai királlyal.1 Május 26-án már Zágrábban találjuk,2

június 8-a táján Topuszkón (in Toplica) ítélkezett a kíséretében lévő bárókkal együtt,3

23-át pedig Bihácson töltötte.4

Két nappal később, június 25-én még minden a legnagyobb rendben volt, hiszen a király aznap kelt oklevelének méltóságsorában ugyanazokat a személyeket sorolják fel a főbb bárói méltóságok betöltőiként, akiknek többsége 1270. évi trónra lépte óta élvezte V István bizalmát, azaz Mojs volt a nádor, Gutkeled nembéli Joachim a szlavón bán, fivére, Miklós az országbíró, Csák nembéli Máté az erdélyi vajda, fivére, Péter az asztalnokmester, Monoszló nembéli Egyed a tárnokmester, Ákos nembéli Albert a lovászmester, Fülöp a pohárnokmester és Lőrinc a Szörényi bán.5 Ezt követően azonban Joachim bán a hatalmába kerítette az apja táborában tartózkodó trónörököst, László herceget, akit Kapronca várában tartott őrizet alatt. V István a herceg kiszabadítására sebtiben összeszedett sereget küldött,6 ő maga pedig visszatért az ország belsejébe, alighanem egy komolyabb erőt képviselő had előteremtése érdekében.7

László herceg kiszabadítása azonban egyre késett, 1 1272: Zala vármegye története. Oklevéltár I—II. Szerk. Nagy Imre, Véghely Dezső és Nagy Gyula. Bp. 1886-1890. (a továbbiakban: Zala) I. 66. 2 1272: Budapest történetének okleveles emlékei. Csánki Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert I. (1148-1301) Bp. 1936. (a továbbiakban: BTOE) I. 125. 3 1272: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II-XV Collegit et digessit Tade Smiciklas. Zagrabiae 1904-1934. (a továbbiakban: CDCr) V 631-632., Zala I. 66-69. 4 1272: Árpádkori új okmánytár I-XII. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. (a továbbiakban: ÁUO) VIII. 395. 5 1272: CDCr V 638. 6 1272: CDCr VII. 415.; 1273: Hazai okmánytár I-VIII. Kiadják Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső. Győr-Bp. 1865-1891. (a továbbiakban: HO) VI. 195.; 1276: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-XI. Stud, et op. Georgii Fejér. Budae 1829-1844. (a továbbiakban: CD) V/2. 316. 7 A király július 13-án „apud Sanctum Benedictum" keltezi oklevelét, mely a garamszent.benedeki apátság javára szólt (1272: Monumenta ecclesiae Strigoniensis I—III. Collegit et edidit Ferdinandus Knauz, Ludovicus Crescens Dedek. Strigonii 1874-1924., IV Ad edendum praeparaverunt