Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Kürti László: The Remote Borderland. Transylvania in the Hungarian Imagination (Ism.: Pető Andrea) I773

773 TÖRTÉNETI IRODALOM Kürti László THE REMOTE BORDERLAND Transylvania in the Hungarian Imagination SUNY Series in National Identites. State University of New York, 2001. 259 o. A TÁVOLI HATÁRVIDÉK Erdély a magyar képzeletben Ez a kötet az „otthon" fogalmának, képzetének az elemzését és értelmezését adja, hiszen mottója Tamási Áron Ábeljének híres idézete: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne". „Erdély" már régen megérdemelt egy könyvet. Az „Erdély" története, kötet témája annyiban különbözik Erdély történetétől, hogy a szerző azokat a folyamatokat mutatja be, ahogy politikusok, művészek és értelmiségiek meghatározzák a nemzetük területét, azt különböző és változó jelentéssel ruházzák fel, és ahogy a különböző történeti fordulópontok idején a fontosságát újraértelmezik. Kürti azt vizsgálja, hogy a területiség fogalma milyen szerepet játszik a nemzeti identitás kialakításában, és hogyan határozza meg a teret, ahol nemzet, mint „elképzelt közösség" Benedict Anderson sokat idézett kifejezésével, megszületik. A kötetet antropológus írta, aki összehasonlító, történeti és kritikai szempontból elemzi „Erdély"-t. A nacionalizmus Kürti értelmezésében nem normatív kategória, hanem az állam létrejötte és a területiség közötti kapcsolatot létrehozó erő. Kürti széleslátókörű elemzésében felhasználja azt a bőséges antropológiai szakirodalmat, amit más Erdélyhez hasonló problematikájú területek, mint Észak Írország, Korzika, Ciprus, Szilézia, Koszovó, Macedónia esetében születtek. Csak így nyílik lehetőség arra, hogy a kötetben Kürti megvizsgálja, miképpen vált Erdély története vita tárgyává, melyben a múlt a jelenlegi politikai célok igazolójának szintjére süllyedt. Kürti könyvében bemutatja, hogy a nacionalizmus hogyan változtatta meg az idők folyamán populista érvelését azzal, hogy a „magyar paraszt" helyett az „erdélyi magyarság" érdekeit helyezte a középpontba. Végül pedig elemzi, hogy az újonnan születő nemzedéki politizálás, tehát a táncház mozgalom hogyan ásta alá a kommunista ideológiát. A kommunizmus összeomlása után a demokrácia intézményeinek kiépülése mellett az „Erdély" körül megújuló vita megmaradt a magyar és román nacionalista erők közötti viták ütköző pontjában. A bevezetőben Kürti azt elemzi, hogy mit jelent, ha két kis állam, a román és a magyar egy közös határterület megszerzését célul tűzi ki. Ez a határvonal, mely a két országot elválasztja belsőleg mesterségesen létrehozott, de egyben a külső erők által manipulált, és több irányból megkérdőjelezett elválasztó vonal. A kötet fő célja, hogy a nemzetállamok kialakulásához új szempontokat adjon, így a bevezető röviden összefoglalja a nemzetállamok kialakulásáról szóló nacionalizmus elméleteket és ezek összefüggését a nemzeti identitással, majd Erdély, mint határterület és távoli terület megjelenését a művészetekben és a politikai diskurzusban. Az erdélyi történelmet tárgyalja a szerző a második fejezetben abból a szempontból, hogy a különböző erők miképpen kísérelték meg a terület múltjának értelmezésével saját politikai céljaikat legitimálni. Az elemzést az 1848-as forradalommal kezdi, majd a különféle román nacionalista törekvések esetében elemzi „Erdély" szerepét a nemzetállam létrehozásánál. Vázlatosan kitér a párizsi békerendszer létrejöttére és következményeire, majd az Erdély négy éves magyar megszállásának viszont árnyalt elemzését olvashatjuk, éppenúgy, mint a Ceaucescu korszak Erdély-politikájáét. Végül a tudományos vitákat elemzi az antropológia és az Erdély története kapcsán. A harmadik fejezet Kürti László saját terepen végzett antropológiai kutatására alapozva összehasonlítja a magyarországi magyar és az erdélyi magyar nemzeti tudatot, rámutatva, hogy a néprajzi „Erdély" kép a nacionalista diskurzus középpontjában áll. Az államszocializmus országai vonzották a vasfüggöny túloldalán tanult antropológusokat, mint amilyen a ma már Magyarországon tanszékvezető a szerző, és a levéltárak zártsága és a történetírás monolitikus nyelvéből kitörve az antropológia módszerével kísérelték meg az államszocialista államok elemzését. A Romániával foglalkozó kutatók, pl. az amerikai Gail Kligman nem vizsgálták, hogy Románia többnemzetiségű állam lenne, hanem azt román nemzetállamként elemezték. Kürti a társadalmi antropológia módszereivel végzett a csepeli munkások és Kolozsvárott és a Mezőségben végzett összehasonlító kutatást a nemzeti identitás alakulásának különbségeiről. A negyedik fejezet a magyar elit egyik fontos eszközét, a populizmust mutatja be, mellyel a magyar elit képes volt olyan irodalmi és néprajzi képzeteket létrehozni, amellyel az erdélyi magyarokat a magyar kultúra és identitás megtartóinak mutatják be és használják ki. Ezt az irodalmi