Századok – 2003

FIGYELŐ - Donáth Péter: Hagyomány és korszerűség 749

FIGYELŐ 757 az iskolaszervezet tehetetlensége és a konzervatív gyakorlatot erősítő oktatáspolitika még az ebben a vonatkozásban élenjáró Magyarországon is lefékezte. Nehézségekbe ütközött térségünkben az „egytankönyvűséget" felváltó, s az új tantervi struktúráknak megfelelő, színvonalas tankönyv-piac kialakítása, a nemzeti alaptantervekkel szinkronban lévő értékelési és vizsgarendszer bevezetése, s napjainkban az oktatásügyi minőségbiztosítás meghonosítása. (182-183.) Ám a legtökéletesebb tankönyvek, tantervek, minőségbiztosítási rendszerek sem „életképesek" a használatukhoz értő, szakmai és pedagógiai tekintetben egyaránt képzett, rátermett pedagógusok nélkül. Régiónkban képzésük immár felsőfokú intézményekben 3-4-5 éves főiskolai ill. egyetemi programok keretében történik, s részben oda kötődnek a szakmai továbbképzések is. Az ebben a tekintetben örvendetes helyzet adta lehetőségek kihasználását erősen korlátozza viszont a pedagógus keresetek relatív romlása, s ettől elválaszthatatlanul a pálya presztízsének csökkenése, ami befolyásolja a pályaválasztók körét, a képzett pedagógusok önképzésre, továbbképzésre fordítható erőforrásait és idejét; s ezek hiányában a pedagógiai konzervativizmus iránti hajlamát, a mindenfajta kezdetben idő-és energiaigényes innovációtól való ódzkodását. (184-186.) Mindezt mérlegelve Kelemen Elemér úgy látja, hogy térségünkben az „oktatásügyi rendszerváltozás" évtizedét áttekintve kedvező és biztató, valamint kedvezőtlen és nyugtalanító tendenciákat egyaránt találhatunk. A térség oktatási rendszereiben kitapintható ellentmondások, a belső feszültségek növekedése az utóbbiakat látszik felerősíteni. Különösen akkor, ha a konok tényeket „az oktatás európai dimenziójának" Maastrichtban megfogalmazott követelményeivel (1992) vagy az Európai Bizottságnak az oktatásról és képzésről kiadott „Fehér könyve" igényeivel, „a tanuló társadalom" víziójával vetjük össze. Úgy tűnik, hogy az elmúlt évtized sem hozott átütő eredményeket; az oktatásügy régi-új rendjének sikeres alapozását nem követte annak látványos, európai léptékű fejlődése, felzárkózása. A búcsúzó 20. század — fittyet hányva Ellen Key jóslatára — megannyi dilemmánkat, megoldásra váró problémáink halmazát, önmagunk iránti kételyeinket és szorongásainkat örökül hagyja a következő évszázadra, évezredre" — konstatálja az Eötvös-i és az európai zsinórmértékek alkalmazásához ragaszkodva, 19-20. századi oktatáspolitikánk karakteres, izgalmas, releváns értelmezését kínálva — Kelemen Elemér.