Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Tandori Mária: Angol pártok és parlamenti csoportok az 1780-as években 715
ANGOL PÁRTOK ÉS PARLAMENTI CSOPORTOK. 731 a választásokon a jelöltek többsége az egyre jobban körvonalazódó és fejlődő pártok színeiben indul, pártok azonban csak de facto léteznek, de jure nem.92 Ha ezek után megpróbáljuk nagyjából áttekinteni az 1780-as évek brit pártjait, legegyszerűbb a korabeli szokásokhoz idomulva (ez a szokás nyilván szintén egyszerűsítés céljából alakult ki) az egyes pártokat vezetőik szerint emlegetni. A felsorolás a kormányra jutás sorrendjét követi. A North-párt 1770-től 1782. márciusában bekövetkezett bukásáig ez a csoport volt a vezetés magja. A párt gerincét — 18. századi brit hagyományok szerint — Lord North kiterjedt rokonsági és baráti köre alkotta: ezek létszáma mintegy 30 főre tehető.93 Lazább baráti szálak révén a szűkebb North-csoporthoz két másik „párt" is csatlakozott, Earl of Sandwich 94, illetve Earl of Gower95 vezetésével. Sandwich — lévén az Admiralitás Első Lordja — kezében tartotta a haditengerészetet, és voltak összeköttetései a Kelet-India Társasághoz is. Earl of Gower csoportja azért érdemel említést, mert a legigazibb arisztokrata alakulat volt: Bridgwater herceg96 és Weymouth viscount97 voltak főbb személyiségei. Ez a csoport egyenes utóda volt a 60-as évek híres Bedford-pártjának. Bedford herceg98 1 771-ben bekövetkezett halála után maradt a pártvezérség a herceg sógorára, Gowerre. A North-párt nem volt régi alakulat, gyakorlatilag North hosszú miniszterelnöksége (1770-1782) alatt alakult ki. North tehetséges vezető volt, gondos patrónus, akihez hivatal, rang és nyugdíj reményében sokan csatlakoztak. Mivel követőinek nagy része a több, mint 10 év alatt kapott valamilyen hivatalt, nehéz a szűkebben vett North-pártot elkülöníteni az udvari és adminisztrációs csoporttól. 1782-ben, a kormány bukásakor sokaknak lelkiismereti válságot jelentett, hogy North, avagy hivataluk mellett tartsanak inkább ki.99 North tekintélyét mutatja az a tény, hogy sokan maradtak mellette még 1784-ben is. North személyét az ellenzék hosszú éveken át korrupcióval vádolta. Érdemes röviden értelmezni a korrupció szó aktuális jelentését. Ez alatt nem azt kell érteni, mintha Lord North-t bárki megvesztegethette volna, mintha nagy pénzeket tett volna zsebre, és hivatalát családja meggazdagodására használta volna fel. A korszak egyetlen angol államférfiját sem érhette ilyen vád. North, akárcsak miniszterelnök-utódai, Rockingham, Shelbur-92 A furcsa helyzetet jól illusztrálja pl. Erskine Thomas May impozáns munkája „Az angol parliament és eljárása", mely az 1850-es években íródott, 376 oldalas és nagyon részletes mű, és egyetlen szóval sem említi a pártokat. Magyarul is megjelent: Pest, Ráth Mór kiadása, 1861. 93 Christie: End, 200. 94 John Montagu, 4th Earl of Sandwich (1718-1792) 1771-1782 között az Admiralitás Első Lordja (vagyis haditengerészeti miniszter), eleinte Bedford, majd North híve. 95 Granville Leveson-Gower, 2nd Earl of Gower (1721-1803) ő is a Bedford-pártban kezdi,több fontos állami tisztséget töltött be az 1760-as évektől kezdve, 1784-től 1794-ig a titkos pecsét őre. 96 Francis Egerton, 3rd. Duke of Bridgewater (1736-1803) nagybirtokos, a híres csatornaépítő. 97 Thomas Thynne, 3rd Viscount of Weymouth, diplomata, 1767-től 1779-ig State Secretary of the Southern Departement (a Déli Ügyek Hivatalának államtitkára - 1782 előtt a két államtitkárság egyike). 98 John Russell, 4th Duke of Bedford (1710-1771). Pályafutását Walpole ellenzékeként kezdi, Henry Pelham alatt kezd el fontos tárcákat kapni (1744-ben az Admiralitás 1. Lordja), később Bute és a király ellen lép fel, 1767-ben belép a Grafton-kormányba, a Bélyegtörvény egyik fő támogatója. 99 Christie: End, 198.
