Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Sípos Ferenc: ”A híre magával edgyütt megyén" Tanúvallatás Máramaros vármegyében 1703-ban 673
TANÚVALLATÁS MÁRAMAROS VÁRMEGYÉBEN 1703-BAN 679 Rákóczi élete is veszélyben forgott (a már ismertetett éjszakai vonulás során, valamint vadászat közben majdnem elfogta őt a szatmári várból kilopakodó német különítmény1 7 ). Ebben az idegesítő, feszült hangulatban egyre-másra érkeztek Máramarosból a bosszantó hírek. Fülébe jutott — s ez lehetett az utolsó csepp a pohárban — az is, hogy a vármegye tiszti kara nem engedelmeskedik parancsainak, rendeleteiről tiszteletlenül beszélnek. A tanúvallomásokból következtetve három irat jöhet szóba: a jobbágykatonák helyzetét szabályozó vetési pátens18 (a 102. tanú vallomásában mintha erre hivatkozva mondaná egy bedői ember: már portiót nem kell adni), az erdélyi hágók védelmének elrendelése (a 24. tanú „a máramarosi területen most összeírt, az erdélyi hágókra vigyázó gyalogosok hadnagya" volt), valamint felhívás nemesi felkelésre. Mivel a máramarosi nemes sereg a megszabott határidőre nem érkezett meg táborába, Rákóczi tanúvallatást rendelt el! A vármegye tiszti kara a feltett kérdésekből, a megindított vizsgálat fényéből (volt tapasztalatuk, maguk is gyakran végeztek tanúvallatást) világosan látták: büntetés fenyeget. Mit tehettek?! Egyrészt óvatosan válaszoltak a feltett kérdésekre, másrészt a nemesi felkelőket gyorsan Rákóczi táborába küldték. Buday Zsigmond és Aszalay Ferenc vizsgálat közben, 1703. szeptember 30-án találkozott Huszton a másnap a Szatmár alatti táborba induló fegyveresekkel. A tanúvallatási jegyzőkönyv sietve készült el: október 8-án még tanúkat hallgattak ki Rákóczi megbízottai Bedőn, másnap már ugyanitt rákerült az aláírásuk és a pecsétjük a letisztázott szöveg végére. Ekkorra a katonai helyzet gyökeresen megváltozott: nyilvánvalóvá vált, hogy az erdélyi császári erők főparancsnoka, Rabutin feladatkörét nem kívánja túllépni, nem avatkozik be a magyarországi hadműveletekbe, ezért Szatmárt kisebb haderő is ostromzár alatt tarthatja. A Máramarosból visszatérő küldöttek megbízójukat már nem itt találták, útban volt Tokaj felé: október 8-án Rákóczi Szatmár ostromát Sennyei István generálisra bízta, s Károlyon, Ecseden, Bátoron, Lökön át október 16-án érkezett meg és vette át a tokaji ostrom irányítását;19 Bercsényi elindulhatott a Felvidék elfoglalására. A háború egyre nagyobb területekre terjedt ki, már nem fenyegetett az a veszély, hogy a kuruc hadsereg beszorítható a Tiszántúl északi részére. Rákóczi tehát már nyugodtabb körülmények között olvashatta el a számára egyáltalán nem hízelgő, de már oka fogyottá váló szöveget. Fő célját elérte: Máramaros vármegyét rászorította az engedelmességre (a nemesi felkelők beérkeztek táborába, a sóaknák, a kincstári birtokok az általa kinevezett személyek irányítása alá kerültek, jövedelmet termeltek). Már csak a vármegye tiszti karát kellett lecserélnie: a november 19-re kitűzött tisztújító közgyűlésen ott voltak Rákóczi megbízottai is.2 0 Darvai Istvánt — aki a tanúvallomások szerint durva kifejezéseket használt Rákóczival kapcsolatban — nem választották meg újra szolgabírónak. Sőt, a szolgabírósága 17 A Székesi gróf Bercsényi család, 1470-1835. Eredeti, kézirati kútfőkből írta Thaly Kálmán. III. köt. Budapest, 1892. (a továbbiakban: Thaly, 1892.) 48-49. (Thaly a máramarosi tanúvallatásban ezt az eseményt is visszatükrözve látja.) 18 Vetési tábor, 1703. augusztus 28. Rákóczi rendelet Szabolcs vármegyéhez. Rákóczi hadserege, 1703-1711. Válogatta és a bevezetőt írta Bánkúti Imre. Budapest, 1976. 22-23. 19 Esze, 1955. 550. 20 Bánkúti, 1992. 26.
