Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Gecsényi Lajos-Tatjana Guszarova: A Szepesi Kamara vezető tisztviselői 1646-1672 között 653
A SZEPESI KAMARA VEZETŐ TISZTVISELŐI 1646-1672 KÖZÖTT 663 maradt Gulácson is. Megbízásával tovább élt az egyensúlyi helyzet: a Kamara vezető tanácsosa a tiszaháti bene possessionatus köznemesség képviselője: Vas Márton, mellette a pénzügyi tapasztalatokkal bíró Sáros-Szepes vidéki hivatalnok: Podbelányi Mihály. A szakszerűség és a területismeret érvényesítésének a Kamara kettős osztatú működési területének sajátosságai által meghatározott tudatos kombinációját véljük ebben felfedezni. Cherney Pál a jogtudó helyi értelmiség „alulról" jött, karrierépítő képviselőjének az ismeretei, kapcsolatrendszerének eltérő jellege ebben a helyzetben nem érvényesülhettek kellő sűllyal. Jogásznak ott volt a Kamara jól felkészült titkára, egyben fiskálisa, Megyery Gergely. Ily módon, másként fogalmazva: ekkor nem rá volt szükség. Nagyon tanulságos, hogy ez az ambivalencia mily mértékben hatott az egyes tisztviselők tudatára és befolyásolta karrier-elképzeléseiket. Horánszky András késmárki harmincadost 1664 augusztusában szatmári udvarbíróvá szerették volna kinevezni, ámde ő kétségbe esett beadvánnyal fordult a Kamarához, és kérte a döntés visszavonását. Mégpedig a következőkért. „Aztis igen iol tudgya az Tekintetes es Nemes Kamara mely igen változó volt mindenkor és ezutanis lehet az Tiszántúl való feöld es allapotok, mellyekre az Erdélyi Feiedelmeknek mindenkor nagj vagyodasok volt es az ott való Statusok mindenkor haylandobbak voltanak az ott való megh nevezet Feiedelmekhez, hogy nem minth K[e]g[ye]lmes urunkhoz eő Felségéhez. Minthogy penigh K[e]g[ye]lmes Urunk eő Fel[se]ghe szarnyai alatt nőttem s nevekettem s azok alatt meghalnys kévanok, eő Felsegén kívül telly es életemnek rendiben senkit mást uralni nem akarok. "59 A Vas/Cherney ügyben hozott döntés helyességét egyébként az 1660-as évtized első éveinek eseményei visszaigazolták. 1660 nyarától kezdve, amikor a császári csapatok először de Souches tábornok parancsnoksága alatt táborba szálltak Rakamaznál, a kamarai tanácsosok, elsősorban Vas Márton, látták el a hadbiztosi teendőket a folyamatosan helyben maradó csapatok mellett. A több ezres sereg számára történő gabonabeszerzés óriási feladatot, a megyei tisztviselőkkel és a vidék birtokosaival való állandó kapcsolattartást jelentett. 1661 április 11.-én Szatmáron kelt levelében így írt erről. „Hajszter uram mostani kivansagi kiket minden haladék nélkül kivan, hat ezer deszka, ezer öregh gerenda, husz ezer aprob gerenda, ket száz emberre való talyga, az szaraz malmokhoz való elegendő marha, lisztnek való elegendő hordok, es szuszekok. És nem chak kivannya, hanem ugian prohibeal, hogy addigh fel ne menynyek, valameddigh ezek megh nem lesznek. " Mindeközben szembe kellett néznie a vidék óriási pusztulásával, hiszen az ütköző és felvonulási zónát jelentő Nyírséget, Tiszahátot a seregek kietlen sivataggá változtatták. Ezt sem hallgatta el jelentéseiben. „Innen való jó híreket en K[e]g[yelme]tek[ne]k nem irhatok, hanem ennek a darab földnek romlasa, pusztulasa naponkent nevekedik s miolta Schiffer uram it volt nem hogy könnyültek volna valamit az dolgok, de azolta gyakortab excurralnak az nemetek, ki miat ugy el rémült az szeginsigh, ha valamivel killyeb mehet az üdő ez a föld nagy részint pusztán hagyatik. Ki veget mostan elegetis koczodvan Hajszter urammal s Ígérete ugian magat, hogy ez utan nem leszen s azokatis megh bünteti. My telik benne megh mutattya az üdő.60 59 Uo. E 23 Litterae Camerae Scepusiensis (5) 1664 augusztus 25. 60 MOL E 254 Repraesentationes, informationes et instantiae 1661.április. No.8.
