Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez 603
Kruppa Tamás ERDÉLY ÉS A PORTA 1594-1597. ÉVI BÉKEALKUDOZÁSAINAK TÖRTÉNETÉHEZ1 A II. Rudolf császár és Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem közt 1595. január 28-án kötött szövetségi szerződéssel az erdélyi fejedelemség formálisan is elszakította azokat a szálakat, amelyek akkor már fél évszázada kötötték vazallusként a portához. Az Erdély külpolitikájában 1595-ben bekövetkező fordulat egy viszonylag hosszú folyamat végpontja volt. Viszonylag jól ismertek az 1594. évi véres leszámolások, illetve azok a tárgyalások, amelyeket az erdélyi diplomácia folytatott a prágai udvarral 1594-95-ben.2 Ennél jóval kevesebbet tudunk azokról a bonyolult diplomáciai manőverekről, amelyekre az erdélyi vezetés kényszerült a címben jelzett időszakban. Az erdélyi forrásanyag vonatkozó része már a háború éveiben elpusztult, a prágai diplomáciai testületek levelezése viszont többé-kevesebbé megmaradt, amelyek természetesen beszámolnak ezeknek a sorsdöntő éveknek Erdélyt érintő eseményeiről is. Itt elsősorban az akkori pápai nunciusok, illetve a spanyol, mantovai, és a velencei követek tevékenységére gondolok, akiknek jelentéseiből részletes képet kaphatunk Erdélynek a portához fűződő kapcsolatairól.3 Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni a leginkább érintett fél, a császári udvar eddig kellően ki nem aknázott hatalmas archívumáról sem. Az alábbiakban eddig nem ismert, vagy kellő figyelemre nem méltatott dokumentumok alapján megkísérlem felvázolni a fejedelemség és a porta viszonyának alakulását a fentebb jelzett három háborús évben. A tizenöt éves háború kitörése az első két évben látszólag nem sokat változtatott az Erdély és porta viszonyán; a szakítás azonban ennek ellenére elke-1 A tanulmány az OTKA T 32546. sz. pályázata és a Klebelsberg Kunó Ösztöndíj támogatásával készült. 2 Vö. Szilágyi Sándor: Carrillo Alfonz diplomacziai működése (1594-1598). Bp., 1877., Uő. Okmányok és levelek az 1595-1598. prágai alkudozások történetéhez. In: Történelmi Tár 1877, 149-241. 3 A nunciusi jelentéseket, felismerve óriási forrásértéküket, a német szakirodalom a múlt századtól kezdve a Nuntiaturberichte aus Deutschland című sorozatban adta ki. Az általunk tárgyalt időszak anyagának publikálására azonban még nem került sor. Cesare Speciano jelentései ugyan öt kötetben megjelentek, (Natale Mosconi: La nunziatura di Praga di Cesare Speciano (1592-1598) nelle carte inedite vaticane e ambrosiane. Vol. I-V Brescia, 1966-67.) ezek azonban már megjelenésükkor sem feleltek meg a forrásközlés szabályainak. Mosconi szövegkiadásának legnagyobb hibája, hogy több, a nuncius leveleit tartalmazó kötetet nem ismert ill. nem használt fel. Ezért a továbbiakban az eredeti jelzetekre hivatkozom. Mosconi munkájának bírálatához a levelezést tartalmazó kódexek listájával vö. Georg Lutz: Die Prager Nuntiatur des Speciano 1592-1598. In: Quellen und Forschungen aus italienischen Archiven und Bibliotheken, 1968, 369-381. A lengyelek szintén megkezdték a nunciusi jelentések szisztematikus kiadását, de ők sem publikálták még a tizenöt éves háború időszakából származó levelezésanyagot. Az erdélyi nunciatúra irataihoz vö. Erdélyországi pápai követek jelentései VIII. Kelemen idejéből (1592-1600). (Monumenta Poloniae Vaticana ИДИ). Gyűjt. Veress Endre. Bp., 1909 (a továbbiakban Nunciusok).
