Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Botlik Richárd: Az 1531. évi krakkói alku 579

AZ 1531. ÉVI KRAKKÓI ALKU 581 csületére —, s a mi javunkra is gondol. ... Néhány követet küldtünk innen — vonakodás nélkül — magához, a székesfehérvári országgyűlésre."4 Szintén október 31-én küldött Zsigmond egy általános üdvözlőlevelet Magyarország főnemesei, elöljárói és az erdélyi szabad királyi városok lakói számára, melyben elismerte a napokban lezajlott tokaji részországgyűlés vívmányait, és mindenkit felszólított a fehérvári napok közeljövőben bekövetkező jelentős eseményére.5

Egyszersmind 1526. november l-jén utasította követeit, Andrzej Krzycki przemysli püspököt és Stanislaw Sprowa biecki várnagyot, hogy maximális tisztelettel járjanak el az ügyben.6 A Magyarország főrendjeinek címzett novemberi levelében minden támogatásáról biztosította a koronázáson résztvevőket, s — a protokollnak megfelelően — megnevezte a lengyel udvar — fent említett — követeit, akiket tehát — a korábbi feltételezésekkel ellentétben — nem érte meglepetésszerűen Szapolyai királlyá koronázása? Zsigmond király levelei cáfolják azt a feltételezést, hogy a lengyel diplomácia és János között a koronázás körülménye miatt bármilyen konfliktus éleződött volna. Ehhez a nyugodt légkörhöz jelentősen hozzájárult az a körülmény, hogy János koronájának örökösét Zsigmond lengyel király fiában, — az 1529-től apja mellett társuralkodó — Zsigmond Ágostban jelölte meg. János ezzel a hatalmas lépéssel örökre megnyerte magának a lengyel uralkodó kegyét, ez a magyarázata annak, hogy a lengyel diplomácia miért volt János politikájával szemben sokszor elnéző, s hogy miért kezdeményezte oly gyakran a tárgyalásos megegyezést I. Ferdinánddal szemben. A sorsfordító ügyről a következőket jelentette a lengyel követpáros: „Különleges leveleket is íratott még az erdélyi vajda úr [azaz Szapolyai János, a frissen királlyá koronázott erdélyi vajda - B. R.], melyekben deklarálja, hogy mindabból, amit le fog írni, számadásból ő — legdrágább őfelsége [ti. II. Lajos, a mohácsi csatát követően tragikus halált halt magyar király - B. R.] szolgája — az adott pompával megtartott [ti. II. Lajos temetése, amelyet szerény külsőségek közt Szapolyai János saját pénzéből rendezett - B. R.]. ... a vajda úr lelkét az táplálta királlyá koronáztatásakor, hogy elszánta magát a Magyar Királyság és Lengyelország egyesítésére, és tiszteletreméltó felséged fiát a sok kedvezményért örökösévé tette meg..."8 A koronázás hangulatát Mikolaj Nipszyc jelentése rontotta el. Nipszyc I. Zsigmondtól kapott megbízása szerint voltaképpen II. Lajos holttestének felkutatására indult — majdnem egy hónappal a már említett Krzycki és Sprowa követek előtt —, de a kislengyel főnemesség, s vezetőjük — Krzysztof Szydlowiecki kancellár — utasítására inkább a bécsi udvarban próbált puhatolózni a frissen cseh királlyá koronázott Ferdinánd magyarországi szándékairól. Nipszyc egy nappal később ért Székesfehérvárra, mint követtársai, s az egyenesen Bécsből érkező 4 Acta Tomiciana (továbbiakban AT.) VIII. СХСГХ. 257. 5 AT. VIII. CC. 257-258. e Uo. CCII. 258-259. 7 „Reverendissimi in Christo patres, Spectabiles et Magnifice domini Generosi, Egregii etc. Intellecto conventu vestrarum Dtionura., quem ad consulendum bono statui regni istius Hungáriáé agunt, missimus in medium illarum Reverendissimum dnum. Andreám, episcopum Premisliensem, et Stanislaum de Sprowa, castellanum Biecensem, consiliarios nostros sincere nobis dilectos, nolentes vestris Dtionibus. et ist regno aliqua parte consilio et auxilio nostro pro virili nostra deesse. ... Cracoviae feria V in vigilia omnium Sanctorum." AT. CCI 258. 8 AT. VIII. CCIII. 260-261.