Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549

JOBBÁGYCSALÁDOK ÉLETVITELE A 16-17. SZÁZADBAN 571 dásán azonban gyorsan túltette magát. Elszökött, megfogták, és négy személy kezességére engedték szabadon. Most a kezesek tanúskodása mellett újítja meg „szabad akaratja szerént, minden kényszerítés, fenyegetés nélkül" örökös job­bágysági kötelezettségét. A helyzet azonban nem egyszerű. Német a jegyzőkönyv szerint 1625 júni­usában lett Ostffy szegődött szolgája, de a perben, ügyvédje közvetítésével, fellé­pett Cziráky Ádám is. Magának követelte Németet, aki szerinte neki vagy előde­inek „ennekelőtte nyolc vagy kilenc esztendővel Kenyeriben... beadott és szolgáló jobbágya volt." Ezért szerinte Ostffy törvénytelenül fogta el azt a „polgárt," vagyis Német Jakabot, és Cziráky nyilvánvalóan arra alapozta tiltakozását, hogy Német Jakab nála előbb lett jobbágy, mint Ostffynál. A jegyzőkönyv az Ostffy család úriszéki anyagából kiváló szakemberek mun­kájával készült forráskiadványban jelent meg.6 8 Hitelessége kétségtelen, de kiegé­szítő forrásokat nem találtam hozzá. így az alaphelyzet valódiságát, azt, hogy Német Jakab, akit Takáchnak is neveztek, valóban előbb adta-e magát jobbágyságra Czi­rákyhoz, mint Ostffyhoz, nem tudom ellenőrizni. Ez azonban itt nem fontos. Fontos a kézfogás gesztusa, amivel a földesurak Német Jakabot jobbággyá fogadták. Azt hiszem jellegzetes esete annak, amikor emberek szimbolikus csele­kedeteket hajtanak végre anélkül, hogy a dolog eredetét ismernék. A jobbágy kezet adott, a földesúr megrázta, mert ez volt a szokás. A jobbággyá fogadásnak, illetve a jobbágyság felvételének másik elemére, a telekadományra szélsőséges esetekben vannak jó források. Ebben az irányban is utal Német Jakab története. Feltűnő ugyanis, hogy bár gyermekkorától földesúr birtokán élt, majd egy másik földesúrnál szolgált, a jobbágyság felvétele előtt nem volt jobbágy Ugyancsak nem volt jobbágy Szabó János, egy királyfalvi jobbágy fia a né­metújvári uradalomban, akit a forrás szerint „egy leányért" tartottak fogva.6 9 A tiszttartó kiengedte volna, ha elveszi a lányt. A legény azonban megmakacsolta magát. Házasság helyett, ahogyan az uradalmi tiszt a földesurat tájékoztatta, „a­jánlotta azzal magát, hogy akár jobbágyul, akár penig az Nagyságod majorjába egy esztendeig szolgál." Ezek szerint a jobbágy nem-jobbágy fia akkor sem lett volna jobbágy, ha a majorban szolgál. Vagyis — a konkrét eseten túllépő követ­keztetéssel — az uradalmi majorban szolgáló emberek nem voltak jobbágyok. Nem volt Jobbágy Karácsony János Bihar megyében 1657-ben. 0, a forrás legénynek nevezi, Sztepán Ferencnét meglopta, amiért súlyos büntetést érdemelt volna.7 0 Sztepánné azonban annak fejében, hogy tanúk előtt örökös jobbágyságot fogadott, elengedte a büntetést. Nem volt jobbágy továbbá egy másik jobbágy fia, Parajos Pál 1619-ben a Zemplén megyei Szerencsen. Két földesúr is vitatkozott róla, majd elengedték valami büntetését. ígérete szerint „valamíg él, mint attya Szerencsen örökös jobbágy volt, ő is az szerint teljes életében őnagyságának és maradékának örökös jobbágya leszen."7 1 68 Úriszék. XVI-XVII. századi perszövegek. Szerk. Varga Endre. A kiadványt készítő munka­közösség: Varga Endre, IIa Bálint, Bakács István, Bottló Béla, Párdányi Miklós, Dávid Zoltán. Nyel­vészeti munkatárs Szabó Dénes. Budapest, 1958. 703. (Eddig és a továbbiakban: Varga: Úriszék) 69 MOL P 1322. Kérvények 1641-1642. no. 48. 70 MOL E 211. Ser. III. 40. p. 67. Zimányi Verától kaptam az adatot. 71 MOL E 190. t. 2. no. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents