Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549
564 PÉTER KATALIN emelkedett. Nézőpont kérdése, hogy lényegesnek vagy jelentéktelennek kell-e ezeket az átalakulásokat tekinteni. Egyértelmű viszont az Őrség és benne Felrákos szinte állandó háborús fenyegetettsége. Szervezett török hadjárat először 1532-ben, Kőszeg ostromakor vonult át a falun. Aztán folyamatosak voltak a távolabbi vagy közeli csatározások. Nem messze feküdt Kanizsa, a magyarországi végvárrendszer egyik fontos eleme. A 16. század végéig innen támadták királyi hadak a törököt, miután pedig 1596-ban az ellenség elfoglalta, a török támadások dél-dunántúli központja lett. Közvetlenül Felrákos környékét sújtó hadiesemények történtek 1587-ben, amikor a földesúr, Batthyány Boldizsár és szomszédos birtokosok arattak nagy győzelmet Kanizsa mellett, de az ellenség minden elérhető falut felégetett. Aztán a tizenöt éves háború hosszan húzódó eseménysora viselte meg ennek a környéknek a lakóit. Addigra már úgy alakult a helyzet, hogy Felrákos a kettős adóztatásnak alávetett területre került éppen úgy, ahogyan a török hódoltság körüli falvak nagy része.4 8 Hol a török, hol a magyar adót hajtották be rajta. Péter Balázs 1550-ben, amikor a hódoltság határa még a falutól messze húzódott, ott lakott Felrákoson, majd sokadik generációs utóda, talán az ükunokája ott élt 1644 körül. Közben megváltozott a világ. Péter Bálint, aki az 1640-es években Felrákoson lakott, aligha ismerte volna meg a kilencven esztendővel korábbi falut, de szilárdan tartotta magát és a Péter nevet. A történet nem egészen világos. Kísérletet teszek a rekonstruálására. Közben más Felrákoson élő és a telkükhöz ragaszkodó emberek vagy családok is szóba kerülnek. Péter Balázsnak és családjának az első fennmaradt urbárium szerint, vagyis az 1550-es években volt egy egész telke. Ezzel elvben a felrákosiak gazdagabb részéhez tartoztak. Péteren kívül még hat családfőnek, illetve hat családfőnek és a családjuknak volt ugyanekkora telke, a többiek, vagyis tizenhárom családfő többségének, tizenegynek a kezén csak a felét, fél-fél telket írtak össze, és két családfő gazdálkodott egy-egy negyed telken. Távolról sem biztos azonban egyrészt az, hogy a gazdasági siker a telkek méretének arányában oszlott meg a családfők között. Továbbá egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy más családok külön-külön összeírt egységei nem rakták-e össze az adottságaikat. Volt például 1550 körül három Bita nevű családfő Felréven. Bita Balázs kezén egész telek, Bita Fábián és Mátyás kezén pedig fél-fél telek volt összeírva. A három Bita telek ráadásul egymás mellett feküdt. Szinte elképzelhetetlen, hogy ne segítették volna egymást. Ha így volt, alighanem mindenkit, Péter Balázst is lekörözték Felréven. A következő összeírás idejére, az 1573 körüli évekre megváltozott a helyzet. Akkor a Péter családfők száma három volt. Péter Balázst az összeírás akkor már nem sorolta fel, úgyhogy két fia és egy unokája vagy egy fia és két unokája volt családfő. Szerepel ugyanis az akkori összeírásban Nagy Péter János és Kis Péter János; nyilván apa és fia, de nem egymás melletti telkeken. Egymás mellett Nagy Péter Jánost és Nagy Péter Györgyöt írtak össze, amiből arra következtetek, hogy a két összeírás közötti időben, nagyjából 1550 és 1573 között élt valamikor, felnőtt és telektulajdonos lett egy Kis Péter György is. A két Nagy megkülönböztető nevű 48 Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Budapest, 1981. III; XI. térkép.
