Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43
NÉPISÉGKUTATÁS A NEMZETI ÉRDEKEK ÜTKÖZŐPONTJÁBAN 53 tása helyett az esetleges jövőbeli nézetközeledés reményének adtak hangot. E békülékeny gesztusok nem az egyébként is rendkívül diplomatikusan fogalmazó Valjavec, hanem különösen a korábbi években oly harcias Mályusz esetében szembeötlő jelek, melyek a hivatalos magyar történettudománnyal szembeni egymásrautaltság fokozatos felismerése mellett az egymás iránt táplált előítéletek oldódásának, s némiképp az összecsiszolódásnak is kitapintható ismérvei. Levelezésük értékelésekor mindez — főként a kiinduló alaphelyzet ismeretében — nem kevés tanulsággal szolgál. Ez volt tehát a kettejük kapcsolatát kezdetektől bizonyos mértékig a leszűkített mozgástérben való óvatos puhatolózás stratégiai játékaként kijelölő koordináta-tengely. A két lapátjával ugyan két ellenkező irányba húzó, ám (a népiségtörténeti orientáció okán) mégis közös csónakban a kooperáció egyedül üdvös voltát az igazolta, hogy a tenger, amin hajózni kényszerültek, az a közös irányvonalukat — kettejük distanciájának finom megkülönböztetése nélkül — elvető, a völkisch gondolkodás ellen elvi alapon egységfrontba tömörült hivatalos magyar történeti felfogás volt. Egymás ellen, de egymásért is dolgoztak ily módon. Az ambivalens jelző tehát, amit kettejük kapcsolatának magyarországi fogadtatására használtunk, ugyanúgy megállja a helyét egymás közti viszonyuk szemléltetése kapcsán is. * A soron következő levélváltás — egy Dr. Poór János irányítása alatt készülő disszertáció forrásanyagának egyik igen tartalmas szeletét képezve — Fritz Valjavec és Mályusz Elemér rendkívül ellentmondásos kapcsolatának 1935 és 1944 közötti dokumentációját tartalmazza. A levelek a két tudós hagyatékénak részeként Münchenben (2002 tavaszáig a Südost-Institut, azt követően a Bayerisches Hauptstaatsarchiv állományában) és Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában találhatók. A korrespondencia (egy igen rövid intervallum, az 1941-es esztendő — Valjavec frontszolgálata által amúgy is lerövidített aktív szakasza — kivételével25 ) teljesnek tekinthető. A levelek visszakeresése, azonosítása, ill. esetleg elkallódott vagy nem leiktatott példányainak a másik fél által őrzött eredetijével való kiegészítése mindkét tudós hagyatékának vonatkozó részét igénybe véve történt. A kiegészítés és pontosítás ugyanazon levél mindkét példányának egybevetése által különösen Valjavec esetében bizonyult megkerülhetetlen munkamódszernek, aki a hivatalos ügyvitel részeként az intézete által is iktatott fogalmazványait olykor kézírásos kiegészítésekkel vagy utóirattal látta el. így 25 Levelezésüknek az 1941-es évre vonatkozó darabjai München bombázása idején semmisültek meg. Valjavec Mályuszhoz írott leveleiben is nyomára bukkanunk a Németországot is elérő pusztításnak (Valjavec-Mályusz. München, 1943. XII. 27., 1944. V 10.), ám a kiterjedt kapcsolatrendszer többi, az ottani tudományos élet infrastruktúrájának lerombolásában közvetlenebb módon érintett szereplője számára még több, s részletgazdagabb tudósításban számol be a bombatámadások következményeiről. (A prágai Károly-Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja és a birodalmi tudományos kutatások támogatására létrehozott Reinhard Heydrich-Alapítvány elöljárója, Hans Joachim Beyer számára küldött leveleiből [München, 1944. V 5., V 20.] értesülünk arról, milyen körülmények között égett le az intézet épülete, hogyan pusztult el az ott őrzött anyagok és a könyvtár állományának jó része.)
