Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Erdélyi Gabriella: Gyónás és áldozás a késő középkorban 525
TANULMÁNYOK Erdélyi Gabriella GYÓNÁS ÉS ÁLDOZÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN* 1. Bevezetés Az egyház a Kii s z tu s által rá testált bűnbocsátó hatalmat mindenekelőtt a bűnbánat szentségében (sacramentum poenitentiae) gyakorolta. A szentségi cselekmény egyetemes szabályozására — mint közismert — a IV lateráni zsinaton (1215) került sor, amely kötelezővé tette a híveknek, hogy évente egyszer, húsvét idején plébánosuknál meggyónják bűneiket, majd áldozzanak.1 A bűnbocsánat szentségi gyakorlatának intézményesülésével párhuzamosan a bűnök és büntetések kánonjogilag szabályozott hierarchiája épült ki.2 Ennek során a pápa spirituális hatalma fokozatosan szélesedett a püspöki befolyás rovására, ami a pápai rezervációk jogi intézményében öltött testet.3 A kánoni normáktól való elhajlások igazolásának, helyrehozásának szükségét érző társadalmi igény hatására az érett és késő középkorban azonban a pápai kegyelemgyakorlás újfajta, a szentségét kiegészítd gyakorlata is kifejlődött. Az egyház a kánoni előírásokat ugyanis konkrét esetekben, ob necessitatem temporum vei utilitatem — amint a teológusok indoklása szólt — hatályon kívül helyezhette (dispensatio). A pápa a 15. századi teológiai felfogás szerint pedig a ius divinum alól is felmentést adhatott.4 A pápai abszolúciók és diszpenzációk kánonjogban kodifikált, egyre bővülő rendszerének gyakorlati következménye a pápa elé kerülő ügyek megszaporodása volt. Ennek adminisztratív nehézségei a summus pontifex kegyelemosztó tekintélyének részleges átruházásával voltak megoldhatók: bizonyos ügyek intézése a poenitentiarius maiornak kinevezett bíboros feladata lett. Az ő személye mellett jött létre a 13. század folyamán a Penitenciária (Sacra Poenitentiaria Apostolica) * Római kutatásaimat a Faludi Ferenc Akadémia támogatta, segítségükért köszönettel tartozom. A tanulmány közlését a Penitenzieria Apostolica engedélyezte. 1 21. határozat: „Omnis utriusque sexus íidelis, postquam ad annos discretionis pervenerit, omnia sua solus peccata confiteatur fideliter, saltern semel in anno proprio sacerdoti et iniunctam sibi poenitentiam studeat pro viribus adimplere, suscipiens reverenter ad minus in pasca eucharistiae sacramentum, nisi forte de consilio proprii sacerdotis ob aliquam rationabilem causam ad tempus ab eius perceptione duxerit abstinendum; alioquin et vivens ab ingressu ecclesiae arceatur et moriens Christiana careat sepultura." Conciliorum Oecumenicorum Décréta. Ed. Josephus Alberigo-Josephus A. Dosetti Perikle-P J. Claudius Leonardi-Paulus Prodi. Bologna, 1973. 245. 2 Roberto Rusconi: L'ordine dei peccati. La confessione tra Medioevo et etá moderna. Bologna, 2002. 3 Emil Göller: Die päpstliche Pönitentiarie von ihrem Ursprung bis zu ihrer Umgestaltung unter Pius V I—II. Rom, 1907-1911. (Bibliothek des Kgl. Preussischen Historischen Instituts in Rom, Band III-IX VII-VIII.) 1/1. 76-80. 4Ludwig Schmugge-Patrick Hersperger-Béatrice Wiggenhauser: Die Supplikenregister der päpstlichen Pönitentiarie aus der Zeit Pius' II (1458-1464). Tübingen, 1996. (Bibliothek des Deutschen Historischen Instituts in Rom 84.) 9-10.
