Századok – 2003

KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KOSÁRY DOMOKOS (Mucsi Ferenc) 511 - Magyar évszázadok {Sipos Balázs) 519

KOSÁJRY DOMOKOS KILENCVENÉVES 523 A Pók Attilától származó idézethez az olvasó leginkább persze a Kossuth Lajos pályájával foglalkozó, az ő életútjával ilyen vagy olyan módon összefuggű írásokat kapcsolhatja, amelyekben a nemzeti és a liberális, demokratikus célok elérésének szándékát elemzik a szerzők. így például Péter László munkája (Lajos Kossuth and the Conversion of the Hungarion Constitution), Orosz István tanulmánya Kossuth Lajosnak az úrbéri kárpótlásról vallott fölfogásáról (szerepéről az e kérdésről 1828 és 1848 között zajló vitában), amelyből többek között világosan látszik a kossuth-i koncepció: az örökváltság, a földesúri kárpótlás és a közteherviselés kérdését össze kell kapcsolni (például 136.). Ugyancsak itt (is) kell említeni Gergely András Kossuth és a német egység, 1841-1871 című írását, amely „több", mint a címben jelzett téma feldolgozása-bemutatása. Mert azon túl, hogy a szerző leírja Kossuth két külpolitikai koncepcióját és ezekben a német egység helyét, elemzi az 1850-es paradigmaváltás okát, és írásából megismerhetjük Magyarország és a magyar kérdés helyét a rendkívül bonyolult európai játszmában (nemzetközi kapcsolatok rendszerében). Magyarán azt, hogy Kossuth miként próbálta megteremteni az azokhoz a bizonyos demokratikus, liberális és nemzeti célok eléréshez szükséges külső feltételeket. A dolgozatoknak ebbe a csoportjába sorolhatjuk Hermann Róbert forrásközlését-tanulmányát: a Görgei és a Békepárt. Görgei 1850. március 2-i vallomása a klagenfurti helyőrségi hadbíróság előtt címűt, amelyben, legalábbis indirekt módon, ismét a „feltételek megteremtéséről" olvashatunk. Arra, hogy ezenközben nekünk olvasóknak is óvatosan kell eljárnunk, Hermann „és" Kosáry Domokos figyelmeztet: „Nem kellett ahhoz megismerni és végigélni a koncepciós perek és vérbíróságok 20. századi időszakát, hogy bárki is felismerje: az ilyen vallomások, a bosszűálló hatalom hatóságai előtt, hiteles forrásként vajmi kevéssé kezelhetők" - idézi a szerző a professzor úr egyik, e recenzióban még nem említett könyvét (A Görgey-kérdés története, 1994.), majd, folytatva az idézést, egyértelművé teszi, hogy a vallomás „bizonyos állításai, pontosabban konklúziói, például a békepárt és a fegyverletétel összefüggéseit illetően, nem egyeznek a nyilvánvaló tényekkel" (157., illetve Kosáry, II. k. 201.). A hivatkozás ténye, valamint az, hogy Hermann Róbert Kosáry Domokos más munkáit is felhasználja (így az 1936-os Görgey-könyvét), felhívja a figyelmet a Magyar évszázadok típusú ünnepi és tisztelgő kötetek egy következő funkciójára. Nevezetesen arra, hogy az ilyen gyűjteményes munkák a történetírásban honos eljárások, módszerek és magatartásminták gyűjteményei is (ebből a szempontból például Zsoldos Attila, Gecsényi Lajos, Szakály Sándor és Valuch Tibor munkáját kell említeni). E könyv szerzőit pedig majd' mind az a magatartás jellemzi, amelyről Glatz Ferenc egy új történetírói nemzedék kapcsán így írt: nem követi, „nem követte elődeinek receptjét, akik — akár politikai jobb-, akár politikai baloldalon — el akarták söpörni a korábbi korszakok szakmai eredményeit"; „historiográfiai tájékozódás[á]ban feltárulkoztak... a korábbi történettudományos törekvések" (22.). És ez különösen is fontos, hiszen a történész-céh szakmai egységét a bonyolult minősítési eljárások követésén-betartatásán túl éppen a csoporttudat felismerése biztosíthatja, ami viszont a fent leírt szakmai viselkedési szabályok követésében nyilvánul meg.