Századok – 2003

KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KOSÁRY DOMOKOS (Mucsi Ferenc) 511

514 KOSÁJRY DOMOKOS KILENCVENÉVES 514 addigi munkássága alapján — őt választották-választottuk meg a Magyar Történészek Forradalmi Bizottsága elnökévé. 1956 november közepén Nagy Imre és Gímes Miklós üzenetben arra kérte Kosáry Domokost, hogy „próbálja meg 1956 történetének forrásadatait a jövő számára összegyűjteni". Az anyagot azonban — gyűjtőjével együtt — a politikai rendőrség „gyűjtötte be", s Kosáryt — több értelmiségi társával (köztük Déry Tiborral) együtt — bíróság elé állították s 1958-ban négy év fogházbüntetésre ítélték. Innen 1960-ban amnesztiával szabadult. A fogházban — ahol Molnár Erik támogató véleménye alapján módjában állt szakkönyvek bekérésére és tanulmányozására (az Egyetemi Könyvtár és a Széchényi Könyvtár segítségével még a British Museum könyvtárából kikölcsönzött munkák is szerepeltek) — írta meg Széchenyi Döblingben című munkáját, amely jóval később, 1981-ben látott napvilágot. (Második kiadása: 1991.) Olvasmányairól naplót is vezetett, s ezt A chilloni fogoly. Olvasónapló. 1958 címmel 1997-ben publikálta. Szabadulását követően — némi viszontagságok után — sikerült elhelyezkednie a Pest Megyei Levéltárban, ahol egykori tanítványa volt az igazgató. Itt néhány tanulmányt publikált Pest megye múltjából, köztük Pest megye kuruc kori történetéről; írt az Agrártörténeti Szemlébe, s a Századokban is megjelent egy tanulmánya Széchenyi az újabb külföldi irodalomban címmel (1962).Ezekben az években rendezte sajtó alá (és írt tartalmas bevezetőt) anyai dédapja, Péch Antal selmeci bányamérnök irathagyatékából A selmeci bányavállalatok története II. 1650-1750 és az Alsó-Magyarország bányamüvelésének története III. 1-2. 1650-1750 című terjedelmes monográfiákat. A Magyar Történelmi Társulat centenáriumára (1967-ben) a Századok 6. számában A Társulat társadalmi bázisa és ennek hatása a történetszemléletre című írásában a nemesi romantikus-nacionalista történetfelfogást bírálta - nem először és nem utoljára... 1968-ban munkatársként, majd tudományos tanácsadóként az Akadémia Történettudományi Intézetébe került, amelynek jogelődjét, 1949-ig még ő igazgatta. Itt már több lehetősége volt a tudományos életbe való (űjra)bekapcsolódásra, az Intézetben akkoriban már felpezsdült vitaszellem aktív részeseként a feudalizmuskori, majd a kapitalizmuskori magyar történelem periodizációjának kidolgozásába. Ekkor jelent meg második kiadásban, New Yorkban az 1941-ben írt (és már említett) A History of Hungary (1971), illetve szintén az USA-ban a History of the Hungarian Nation. Part.1.830-1919 c. könyve is. Szerkesztésében 197 l-ben látott napvilágot а Magyarország története képekben című, szép kiállításű népszerűsítő kiadvány, amely az évek során további három kiadást ért meg. Az 1970-1980-as években három nagyobb témakör foglalkoztatta. Az egyik: Magyarország történeti helye a nemzetközi politika rendszerében; a másik: a felvilágosodás Közép-Kelet Európában és ezzel összefüggésben a művelődéstörténet helye és szerepe a régióban; a harmadik: történetelméleti és módszertani kérdések.