Századok – 2003
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kultúrák találkozása. Ünnepi tanulmányok Olajos Terézia Professzornő tiszteletére (Ism.: Veszprémy László) 499
499 TÖRTÉNETI IRODALOM KULTÚRÁK TALÁLKOZÁSA Ünnepi tanulmányok Olajos Terézia Professzornő tiszteletére. Szerk. Makk Ferenc Szegedi Középkorász Műhely, Szeged, 2002, 125 o. A kötet bevezetőjében Makk Ferenc méltatja és tekinti át a szegedi professzornő pályafutását, kiemelve kandidátusi disszertációját (Theophylaktos Simokattés munkásságáról), készülő akadémiai doktori értekezését (Bizánc és a Duna-vidék népeinek története Iustinianos császár idejében), kitekintéssel 6-9. századi avar történeti tanulmányaira, s utalva eddig megjelent másfélszáz hazai és külföldi rangos publikációjára. A több nyelvű (magyar, német, francia) emlékkönyv nyitó értekezésében Almási Tibor a folyamatban lévő, Szegeden készülő Anjou-kori okmánytár munkálatait tekinti át. Megtudjuk, hogy eddig 14 kötet jelent meg, 2004-ig további 8 várható, míg Károly Róbert uralkodásának a végét várhatóan 2007-re érik el. A feldolgozott ill. feldolgozásra váró forrásanyag nagyságát 40-45 ezerre becsüli, amihez végül 70 kötetre lesz szükség. Blazovich László nagyívű tanulmányában tekinti át az alföldi városok középkori jogi helyzetének legfőbb jellemzőit, s érthetően azon belül is különösen Szeged sorsát vizsgálja. Áttekinti a városi kiváltságokat, a városi igazgatási szervezet működését, 15. századi történetének fordulatait. Jürgen Blusch finom és szellemes írásában az erasmusi Laus Stultitae (Balgaság dicsérete) irodalmi hagyomány antik gyökereit, kortárs és modern intellektuális hátterét rajzolja meg. Hajnóczy Gábor, a reneszánszkori építészeti traktátusokról írva megállapítja, hogy Bonfini a budai könyvtárban Averulinus fordítása közben használta a „De architectura" egy példányát. Felhívja a figyelmet arra, hogy Mátyás a korban párját ritkító módon érdeklődött az antik művek mellett a kortárs építészeti művek (Alberti, Filarete) iránt is. A Szent István-i Intelmek kapcsán Havas László arra vállalkozik, hogy megvizsgálja a bizánci irodalom lehetséges hatását a magyar politikai irodalom örökbecsű alkotására. Nagy tárgyismerettel tekinti át a szóba jöhető alkotásokat. Utal VII. Konstantinos Porphyrogennétosz alkotásaira, különösen fiához, Rómanoshoz intézett tanításra. Hasonlóságot talál azonban a „Barlaam és Iosaph" művel éppúgy, mint pl. a „Stephanités és Ichelatés"-szel, vagy éppen az egykorú jóslási irodalommal. Gondolatébresztő fejtegetéseit úgy összegzi, hogy a bizánci hatás inkább István uralkodásának az elejére esett, s a II. Basileios-féle bizánci expanzió hatására az orientáció megváltozott, s ezért mégis az Intelmek minden bizánci érintkezés ellenére „Nyugat-Európa szelleméhez áll valamivel közelebb". H. Tóth Imre a pannonhalmi „Paradisum plantavit" (2001) katalógusban publikált Georgiosz bolgár érsek-féle ólompecsét problémáját járta körül. Számba véve a különféle azonosítási lehető-I ségeket, s tekintettel arra, hogy a rendkívül értékes és ritka pecsét a zalavári ásatáson került elő, arra a következtetésre jutott, hogy Georgiosz bolgár érsek levele (a pecséttel) még 874 előtt érkezhetett Metódnak szánva az akkori Mosapurcba. A levelet ad acta tették, mivel a latin liturgia győzedelmesen tört előre, 874-ben a salzburgi érsek már Pettauban szentel templomot. A kérdés már csak az, hogy a pecsét alapján feltételezett levélből valóban következik-e egy szláv népnyelvi ' liturgiát gyakorló egyházi közösség zalavári léte. Jónás Ilona a Nyugat 9-10. századi görög nyelvismeretének legismertebb emlékeit és mo' mentumait tekintette át. Az impozáns panoráma egyértelműen tanúsítja, hogy a diplomáciai és egyházpolitikai érintkezések, házassági kapcsolatok, vagy a művelődési törekvések bizonyos szűk kör számára a görög nyelv és kultúra ismerete mindig is kényszerítő szükségszerűség volt, amivel ha éltek, a görög magas kultúrának köszönhetően még élvezetes is lehetett. Persze, úgy tűnik — különösen a Bizánctól távolabb eső területeken —, többen érdeklődtek, mint olvastak vagy beszéltek görögül, akik legnevezetesebbike talán a későbbi pápa, Gerbert. Ö is, mint sokan mások, úgy látták, hogy a Nyugat és Kelet egyenlőségének megteremtésében a görög tudományok, így a filozófia és dialektika művelésének fontos szerepe lehet. Kádár Zoltán írásában arra mutatott rá, hogy a bizánci tudós irodalom miként járult hozzá a 16. századi francia természettudomány megújulásához. így például Manuél Philész (1275-1345) zoológiai tankölteménye az „Állatok tulajdonságairól", amely Velencében 1533-ban nyomtatásban is megjelent. Az érdekesség, hogy I. Ferenc király által újjászervezett királyi gyűjteményben az egzotikus állatok olyan pontos illuminációi maradtak ránk, amelyek feltételezik a dél-amerikai,
