Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43

44 OROSZ LÁSZLÓ sával kapcsolatban megfogalmazott saját (többnyire konfrontativ, tehát másokétól megkülönböztethető) nézetrendszerének propagálása, s egyáltalán az összes elérhető nemzetközi fórumon való permanens jelenlét volt az egyedül üdvös megoldás. Az európai tudományos élet részéről megnyilvánuló érdeklődés legszervezettebb módon Németország szakmai köreiben jelentkezett. Az egykori Monarchia, a török birodalom és a cári Oroszország erőteréből egyszerre megszabadult, s az immáron egymás ellenében levezetett nacionalista indulatok tengerében szövetségest kereső kisállamok természetszerűleg fordultak az európai nagyhatalmak irányába. Közülük is elsősorban a térség történéseit hagyományosan alakító Németországra tekintettek, mely a politikai átrendeződés veszteseként az újragondolt „auswärtige Kulturpolitik"1 jegyében (egyelőre a kultúra és a tudomány kapcsolatrendszerét szorosra vonva) az Európa keleti, délkeleti felében keletkezett hatalmi vákuum betöltésére törekedett, s a világháborút követő francia előretörést megfékezendő maga is fokozott jelenlétet és — egymás hatását erősítve — kulturális-gazdasági-politikai expanziót irányzott elő. A kultúrpolitikát a 20-as évektől kezdve nem csupán belügyként kezelték, annak immáron külpolitikai vetületei is voltak. „Ez az egyetlen terület, amelyen Németország még valóban szuverén maradt a háború után" - mondta a későbbi porosz kultuszminiszter Carl Heinrich Becker 1919-ben a német kultúrpolitika jövőbeni jelentőségére utalva.2 A német kormányzat Versailles után tapasztalható kezdeti külpolitikai passzivitásának feladását hatalmas belső nyomás kényszerítette ki, mely világossá tette a mindenkori berlini vezetés számára, hogy a saját elvesztett keleti területein élő és a Habsburg-monarchia jogfolytonosságának megszakadásával az utódállamok területén rekedt németség megtartása és ápolása terén történelmi hivatás nehezedik reá. E „kultúrmissziónak" eleget tenni, s ezáltal persze az eredendő német politikai érdekeknek is szolgálni - ez volt a gombamód szaporodó (s a háttérben maradó hivatalos politika által kényszerűen leplezett szimpátiával tolerált) népiségi szerveződések fő célkitűzése. S ugyancsak ez a magyarázata a többi európai állam kutatásához képest sokkal átgondoltabb és szervezettebb, valamint az azokéhoz képest jóval jelentősebb infrastruktúrát teremtő, s kiterjedtebb apparátust mozgató német „Ostforschung" (s az ettől lassan elkülönülő, mintegy önálló kutatási ágként körvonalazódó „Südostforschung") kialakulásának.3 1 A korabeli kultúr- és tudománypolitika irodalmából lásd: Kurt Diiwell: Deutschlands auswärtige Kulturpolitik 1918-1932. Grundlinien und Dokumente. Köln-Wien, 1976., Karl Griewank: Staat und Wissenschaft im Deutschen Reich. Zur Geschichte und Organisation der Wissenschaftspflege in Deutschland. Freiburg im Breisgau, 1927., Volkstum und Kulturpolitik. Eine Sammlung von Aufsätzen. Gewidmet Georg Schreiber zum fünfzigsten Geburtstage. Hrsg. von H. Konen und J. P Steifes. Köln, 1932. [ebben különösen Adolf Morsbach: Deutsche Kulturpolitik im Ausland. 237-265., ill. Karl Griewank: Aus den Anfangen gesamtdeutscher Wissenschaftspflege. 208-236.], Manfred Abelein: Die Kulturpolitik des Deutschen Reiches und der Bundesrepublik Deutschland. Ihre verfassungsgeschichtliche Entwicklung und ihre verfassungsrechtlichen Probleme. Köln-Opladen, 1968., Georg Schreiber: Deutsche Wissenschaftspolitik von Bismarck bis zum Atomwissenschaftler Otto Hahn. Köln-Opladen, 1954., 2 C. H. Becker: Kulturpolitische Aufgaben des Reiches. Leipzig, 1919., 16. (Idézi: Ujváry Gábor: Tudományszervezés - Történetkutatás - Forráskritika. Klebeisberg Kuno és a Bécsi Magyar Történeti Intézet. Győr, 1996., 40.) 3 A határmegvonások által szétszabdalt német népiség ápolására, valamint tudományos kutatására szerveződött intézményrendszer működését vizsgáló kiterjedt szakirodalomból lásd: Ernst Ritter: Das Deutsche Ausland-Institut in Stuttgart 1917-1945. Ein Beispiel deutscher Volkstumsar-