Századok – 2003
VITA - Balogh László: Az írott források egy régész szemével. Néhány észrevétel Révész László Emlékezzetek utatok kezdetére című művéről 468
474 VITA Révész a magyar uralkodók szakrális megölésére példaként hozza föl a Szent István király elleni merényletet. Szerinte „Szent István merénylői ugyanis arra hivatkoztak, hogy az uralkodó ideje már letelt, megöregedett olyannyira, hogy már fordítva köti meg a bocskorát (magyarán agyalágyult) az uralkodásra tehát alkalmatlanná vált" (127). Az eseményről Szent István király kislegendája (Legenda S. Stephani regis minor) számol be.24 Ebben egy szó sincs arról, hogy a merénylők a király öregségére, idejének leteltére hivatkoztak volna. Természetesen az is csak kitaláció, hogy István mái- a bocskorát (sic!) sem tudta megkötni. Valójában a forrás annyit mond, hogy „már a lábára sem tudott állni".2 5 Ez utóbbira utal a XIV. századi krónikakompozíció is.2 6 Érdemes megjegyezni, hogy Györffy György nem egy Gesta Ungarorum című műből fordította le az Álmos erdélyi megöléséről tudósító szövegrészt (127). A Györffy által lefordított forrás mint önálló munka nem létezik. A szakirodalom az egyik legkorábbi magyarországi történetírói munkát (ősgeszta) nevezi ezen a néven. Ennek szövege azonban nem maradt ránk. Egyes részei a Révész munkájának más részén is idézett XIV. századi krónikakompozícióban találhatók meg. A kérdéses szövegrész is innen való.2 7 Árpád halálának 907-re helyezésével kapcsolatban legalább meg kellett volna említeni, hogy ezt az adatot csak a kronológiai téren pontatlan Anonymustól ismerjük.2 8 Ennek hitelét azonban a szakirodalom jó okkal kétségbe vonta. Anonymus a magyar honfoglalást — amely 895-ben történhetett — 903-ra helyezi. Mindezek tükrében kérdéses: elfogadhatjuk-e azt, hogy a regényes gesztát író Anonymus, aki rendre a valóságtól eltérő évszámokat szerepeltet művében, Árpád halálát pontosan datálta. Sokkal valószínűbb, hogy ez az adata sem felel meg a valóságnak. Ha az évszám korrekciójánál elfogadjuk azt, hogy a szerző annyival későbbre rakta ezt az eseményt is, mint amennyivel eltért a valóságtól a magyar honfoglalás időpontját illetőent, akkor Árpád halálát 899-900-ra helyezhetjük.29 Anonymus műve nem szigorú kronologikus rendben tárgyalja az eseményeket — tehát nem krónika (34) —, hanem szabadon bánik a rendelkezésére álló írott forrásokkal. Ahol pedig ilyenekkel nem rendelkezik, ott saját fantáziájával egészíti ki az eseményeket. Révész szerint „aligha tekinthető puszta véletlennek, hogy" az Anonymus művében a magyar honfoglalás során említett Tarcal vezérről elnevezett hegyen, illetve Árpád vezér egyik pihenőhelyén a szerencsi hegyen honfoglalás-kori régészeti leletek kerültek elő (34-35). Anonymus gesztájában Tarcal (Turzol) neve három fejezetben található meg. Soha nem vezérként, hanem minden esetben 24 SRH II. 399. 25 Árpád-kori legendák és intelmek. Szerk.: Érszegi Géza. Budapest 1983. 21. (Fordította Kurcz Ágnes); „in pedibus stare nequibat" (SRH II. 399.) 26 „pedum doloribus urgebatur" (SRH I. 319) 27 SRH I. 287; Magyar fordítása: Képes Krónika. Ford.: Bellus Ibolya. Budapest 1986. 43. 28 SRH I. 1937. 106; Mérvadó magyar fordítása: Anonymus Gesta Hungarorum. Ford.: Pais Dezső. Budapest 1977. 127. 29 Györffy György: A kalandozások kora. In: Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. 1Д. Főszerk.: Székely György. Budapest 1984. 659-670; Kristó Gyula: Honfoglaló fejedebnek: Árpád és Kurszán. Szeged. 1993. 48. (a továbbiakban: Kristó 1993)
