Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején 3
A MAGYARORSZÁGI AGRÁR-SZOCIÁLPOLITIKA KEZDETEI 41 megsegítésének feladatát letudottnak tekintették, és minden más segítséget a társadalom öntevékenységére bíztak.20 0 A radikális körök, így különösen a Huszadik Század körül csoportosuló erők pedig szociálpolitika helyett egyre inkább egy gazdasági-társadalmi rendszerváltozásban gondolkodtak, ami nem hatott megtermékenyítően a politikai elit gondolkodására, mely az esetek többségében a paternalizmuson alapuló, „nevelő célú" és számonkérő jelleggel felruházott szociális megoldások híve maradt. Mindez a kérdés közigazgatási oldalát is kedvezőtlenül érintette. A szociálpolitika az önkormányzatok feladata maradt, ott azonban ennek eredményesebb végzéséhez a szakképzett munkaerő és gyakran az érdeklődés is hiányzott.20 1 A helyi közigazgatás irányítói ugyanakkor a munkásház-juttatások kapcsán hellyel-közzel már alkalmaztak olyan komplex szociálpolitikai technikákat, melyek a puszta lakáshoz-juttatáson lényegesen túlmutattak. A minta az egész ország számára Szentes lehetett volna. Ott a város által jutányos áron adott telkeken 126 ház épült föl még 1907. előtt. A törvény elfogadása után további 207 házat építettek, nagyobb, konyhakerti tevékenységre is módot adó 400 négyszögöles telkeken. A juttatás esetében feltétel volt a mezőgazdasági szaktudás, és előnyt jelentett a nagy gyermekszám. A telep létrejötte után gazdasági elemi iskolát, és mintakertet is építettek, amit népház, népiroda, népkönyvtár, háziipar és artézi kút egészített ki. Igyekeztek a munkások egész évi egyenletes foglalkoztatását is elősegíteni: Szentesen a törvényi előírás szerint alapított községi munkásközvetítés — szemben az ország legtöbb falujával — csakugyan működött.20 2 Mindezt kiegészítette új elemi iskola, majd 1920. után egészségház építése is. A hasonló, a juttatott egész családját figyelemmel kísérő, a lakáshoz juttatáson túl a társadalmi visszailleszkedést is segíteni igyekvő eljárások azonban az 1938-as Szatmári Normának elkeresztelt kísérletig, majd az abból kinövő az Országos Nép- és Családvédelmi Alapig (ONCsA) csak elvétve léteztek.20 3 Annak ellenére történt mindez, hogy az 1926-ban tartott Közegészségi és társadalompolitikai Országos Értekezlet előadói nagyon pontos diagnózist adtak az agrárlakos-200 Ez annak ellenére így volt, hogy a mezőgazdaság szociális hátramaradottsága a törvényalkotók előtt is nyilvánvaló volt. A mezőgazdaságban foglalkoztatott iparosok és gépmunkások kötelező balesetbiztosítását elrendelő 1913:XX. törvénycikk miniszteri indoklásában vezető helyen szerepelt a mezőgazdasági munkások szociális biztonságának az ipariakéhoz való felzárkóztatása, mint távlatilag elérendő cél. (Pirkner János előadói beszéde a törvényjavaslat tárgyalásakor. Az 1911. évi november hó 23-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőházi napló. Franklin, Budapest, 1912. XVIII. köt. 212-214.) A törvény „ikerpárja" volt az 1913:XXI. törvénycikk, mely a munkakerülést igyekezett büntetni, s amely egyértelműen árulkodott arrül, hogy a szociális törvények megalkotói mennyire nem számoltak a munkakereslet és -kínálat aránytalanságának strukturális voltával. 201 Az 1930-as években számos kritikát kapott, hogy a községekben ugyanaz a jegyző végzi a „szociálpolitikát", aki első fokú adóhatóságként az emberek szemében sokak nyomorának az előidézője. 202 1907. évi XLVI. törvénycikk a gazdasági munkásházak építéséről. Miniszteri indoklás, im. 591; Ecseri Lajos: A szegény ember, im. 122; Csergő Károly. A munkásházak keletkezése, im. 203 A mégis megvalósult komplex megoldásokra példa Kalocsa városa által a rokkant katonák számára épített telep. (Szabó Attila: A kalocsai Rokkanttelep története. In: Kalocsa történetéből. Szerk.: Koszta László. Kalocsa, 2000. 385-412. és Hámori Péter: Kalocsa szociálpolitikája. Uo, 353-384.)
