Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
VISELET- ÉS TEXTILKULTÚRA A KÉSŐ-KÖZÉPKORBAN 431 értelmezni. A szederjes színű ruhák egyébként a 17. századi győri végrendeletekben is a leggyakoribbak voltak.8 5 A többi szín Pozsonyban és Sopronban viszonylag alacsony, 10%-ot nem meghaladó arányban fordult elő, Eperjesen jelenlétük jóval gyakoribb, különösen a zöld színé (21,2%). Igen sokféle ruhadarab: hosszú köpenyek, rövid mellények és csuklyák, valamint vendégujjak készültek zöld kelmékből. Pozsonyban kiemelkedik a női tulajdonosok száma, és a kifejezetten női viseletre szolgáló ruhadarabok megnevezése: frawenmantel, frawenrock, ermel, prustl fordult elő zöld színben. Sopronban a zöld ruhák szinte kizárólag a legelőkelőbb polgárok birtokában voltak. A vörös szín használata jobban specializálódott: egyrészt hivatali-reprezentatív öltözékek színeként a városi szolgálatban levő férfiak használták, másrészt miseruhákat készíttettek vörös anyagból (Pozsonyban 7, Sopronban 3 alkalommal). Divatszínként nadrágok és zakók esetében fordult elő. Ezzel szemben E-peijesen zömmel egyszerű tunica-к voltak vörös színűek - amelyekből persze egyházi célokra is örökítettek. Sopronban a vörös színű ruhadarabok tulajdonosai között többen álltak a nemességgel kapcsolatban. A fehér és szürke szín használatának a testamentumok szerint nem volt kialakult gyakorlata. Szinte ahány előfordulás, annyiféle ruhadarabot neveztek meg, a fátyoltól a nadrágon át a miseruhákig. Eperjesen a szürke szín nem fordult elő. Még ritkább, esetlegesen előforduló színek voltak a mák-, máj-, cseresznyevagy vasszínű. Ezek az elnevezések majd a 16-17. század leltáraiban válnak igen elterjedtté.8 6 Eperjesen öt alkalommal találkozhatunk a novi coloris vagy newfarbe kifejezéssel, de pontosabb magyarázatát jelenleg nem tudom adni. Az egyik legritkábban említett szín a sárga, ez összhangban van a külföldön is hozzá kapcsolódó negatív képzetekkel, amelyek főleg a sápadt, fakó sárgára vonatkoztak.8 7 Három pozsonyi és három soproni előfordulása azonban (ebből az egyik miseruhává átalakítás) cáfolja az ilyen nézetek kizárólagosságát.8 8 Az is lehet, hogy itt ragyogó, élénk sárga, az arannyal rokonítható árnyalatű ruhákról volt szó - ezt forrásainkból sajnos nem tudjuk eldönteni. A ruhadarabok értéke Amint azt fentebb, az egyes ruhadaraboknál láttuk, az öltözékek értékének összegéről csak ritkán, az esetek körülbelül 5-8%-ában szerzünk tudomást. Az említésre méltó öltözékek értéke 1 és 12 fontdénár (ill. aranyforint) között mozgott. Ennél jóval olcsóbbak voltak a kalapok, amelyeknek ára egy kalaposmester végrendeletében maradt fenn (II/l. 394). Az átlagnál jóval többe kerültek viszont 85 Horváth József: A XVII. századi győri végrendeletek viselettörténeti adalékaiból. In: Viselet és történelem, viselet és jel. Az aszódi Petőfi Múzeumban elhangzott néprajzi konferencia előadásai. Szerk. Korkes Zsuzsa. Aszód, 1996. 5-22., кц1. 18. (a továbbiakban: Horváth: Viselet) A lila színt a 14/15. század fordulójáról származó dijoni levéltári források is vezető divatszínként mutatják be (Piponnier - Mane: Dress, 89.), de kétséges, hogy volt-e összefüggés az itteni és a száz évvel későbbi magyarországi előfordulások között. 86 Radvánszky: Családélet, kül. П-Ш.к. 87 Jaritz: Lebenshaltung 257., 18. jegyz., Bildwörterbuch 135-136. 88 Pozsonyban: 533/21 hasocke, 745/7 hősen, 745/8 leib rocki, az utóbbi kettő Czobor Ferenc tulajdonában; Sopron: 129/30 schaube, 139/8 rock, 139/8a az előbbiből átalakítandó messgewand. A sárga szín főnemesi környezetben való előfordulására: Kubinyi: Die Rolle 636., 151. jegyz.
