Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Teke Zsuzsa: Kassa külkereskedelme az 1393-1405. évi kassai bírói könyv bejegyzései alapján 381
392 TEKE ZSUZSA a Kamerer-Seiler kereskedőtársaság egyik névadó tagjaként Krakkó-Nürnberg-Velence-Kassa között bonyolította üzleteit, amelyekben kiemelt helyet foglaltak el a fémek. Már királyi harmincados korában igyekezett minél több rézhez hozzájutni. Bizonyság erre az a levél, amelyet 1394-ben Kassáról Csitniki György királyi étekfogómesterhez írt.7 1 A levélből kiderül, hogy az étekfogómester dobsinai urburáját szigorúbban szedték be, és szabad rezét szabadon szállítani nem engedték. 1396-tól harmincad- és urburaispánként még több alkalma volt, hogy a kívánt fémekhez hozzájusson. Nem elégedett meg azonban a hivatala adta lehetőséggel, de vásárolt is. így kevéssel a megszorító rendelkezés meghozatala előtt, 1397 októberében társaságával egyetemben 200 q finom rezet vásárolt Bartolomeo és Pietro Guidottitól.7 2 A rézért járó 1100 arany kifizetése Kassán történt.7 3 Kamerer Ulrik és társasága egyébként mind a krakkóiakkal, mind a kassaiakkal élénk üzleti összeköttetésben állott, de arról, hogy a kassaiak rezet adtak volna el neki, hallgatnak a források. Forrásunk 1396-99 között ad hírt kassai üzleteiről, amelyekről kisebb-nagyobb pénzkövetelései tanúskodnak. Pénzkövetelései közül a legjelentősebb az a 773 forint, amellyel 1396-ban a későbbi kassai bíró, Stoján Jakab tartozott. Stoján az összeg ellenében két szövetüzletét kötötte le Kamerernek és társaságának.7 4 Elképzelhető, hogy Kamerer pénzt kölcsönzött neki, Krakkóban ugyanis pénzüzletekkel is foglalkozott,7 5 de az sem zárható ki, hogy Krakkóban beszerzett szövetekért járt a pénz. Stoján ugyanis a kassai szövetkereskedők legnagyobbjai közé tartozott, yperni, kölni és lengyel szövettel kereskedett.76 Ugyancsak ebből az évből van adatunk jelentősebb mennyiségű bőr követelésére egyes kassaiaktól, amiből nyilvánvaló, hogy kereskedelmi értékesítésre szánta a bőrt talán Krakkóban vagy éppen Velencében.7 7 Krakkó városa 1398 januárjában járt közben a királynál,7 8 a megszorító rendelkezés visszavonását, a régi rend helyreállítását szorgalmazva. Ez feltehetően még abban az évben meg is történhetett, mert a király az év folyamán leváltotta Kamerert tisztségéből, és helyébe Nürnbergi Márkot nevezte ki harmincad- és urburaispánná. 1399 szeptemberében már nem tartózkodott Kassán, mert a Giudottik elismervényét a réz 1397-ben történt kifizetéséről már az ő és társasága megbízottai, Fritsch lakatos és Bártfai Ferenc Íratták át Kassa város hatóságaival.7 9 Úgy tűnik, hogy a krakkóiak sem a kassaiak közvetítésével jutottak a rézhez, hanem vagy közvetlenül a bányatulajdonostól, illetve vállalkozótól vásárolták, 71 ZSO I, nr. 3398. 72 Acta nr. 2931. IX. Bonifác pápa 1393-ban a bolognai Filippo de Guidotti bankárt bízta meg a Kis-Lengyelországban beszedendő adó adminisztrálásával. A bankárt Krakkóban fiai képviselték, akik közül az egyik, Bartolomeo, Budán tevékenykedett. A bank Urbanus de Chazaninneis de Bononia személyében Kassán is tartott ügyvivőt, aki kassai polgárként intézte a bankárok ügyeit. A bankárok ugyanis a jelek szerint nemcsak pénzüzletekkel foglalkoztak, hanem a rézkereskedelembe is bekapcsolódtak. Kamerernek Bartolomeo és Pietro Guidotti adta el a rezet. 73 Acta nr. 2931. 74 Acta nr. 1395. 75 Stromer, i.m. 131. 76 Acta nr. 2583. 77 Acta nr. 1170. 78 ZSO I, nr. 5145. 79 Acta nr. 2931.
