Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297
342 KRISTÓ GYULA döntő szerepe. Nem érdektelen megemlíteni: 1313 és 1320 között, vagyis 7 esztendő alatt Máté mintegy 50 várából legfeljebb ha 7 erősség jutott a király kezére, vagyis rendkívüli esemény híján „hosszan elhúzódó harcra volt kilátás".5 0 Károly Trencsén bevétele után Léva (VI/228., VI/240.) és Esztergom érintésével (VI/254., VI/258.) hazatért Temesvárra (VI/312.), év vége felé pedig oklevél említi a királyi hadoszlást (VI/345.). Engel Pál 1321 folyamán még több más belháborúval is számolt. Az egyiket egy újabb Kőszegi-lázadáshoz kötötte (130.). Szerinte az uralkodó 1321 elején Kakas Miklóst megfosztotta tisztségeitől, Kanizsai (Csornai) Lőrinc és Köcski Sándor pedig elfoglalták e Miklós Zala megyei várait, köztük Kanizsát és Pölöskét. Kakas korábban élvezett lovászmesteri és vasi ispáni méltóságára 1318 április 16. (V/104.) után nincs adat. Zalai ispánként utoljára 1320. július 21-én szerepel (V/864.), viszont 1321. szeptember 25-én már Kanizsai Lőrincet említi királyi oklevél ebben a minőségben (VI/252.). Ugyancsak innen szerzünk tudomást arról, hogy e Lőrinc Kanizsa várát a hűtlen Miklóstól elvette, Kanizsa vár alatt 3 szerviense a királyért meghalt. Lőrinc a királytól szolgálataiért ekkor elnyerte a Miklóstól elkobzott Kanizsa várát tartozékaival. A kanizsai ostrom tehát 1320 második vagy 1321 első felében folyhatott. Pölöske megszerzéséről 1325. évi oklevél szól. Eszerint Köcski Sándor elfoglalta a Kőszegi András által tartott Kabold és a Kakas Miklós által tartott Pölöske várat, Szalafő mellett pedig legyőzte Andrást és a lázadó Henrik-fiakat (IX/539.). Az itt említett események egymással való összefüggése, kronológiai sorrendje is bizonytalan, ennélfogva pontos datálásukra nincs lehetőség. A szalafői csata keltezésében a többnyire egyértelmű időpontokat adó Engel is bizonytalan volt (126. 160. jegyzet). Mindenesetre 1322. évi oklevél is hűtlenként említette Kakas Miklóst (VI/904.). Az általa feltett 1321. évi erdélyi eseményekről Engel ekként nyilvánított véleményt: ekkor „Kán László fiai emelték fel újból a lázadás zászlaját, és Károly kénytelen volt foglalkozni velük. A feladat hivatalból Debreceni Dózsára mint vajdára hárult, aki májusban a Meszesen át be is nyomult Erdélybe, de a jelek szerint kudarcot vallott. A türelmetlen Károly júliusban leváltotta, és új kedvencét, Szécsényi Tamást állította a helyére, aki a Maros vidéki bárók társaságában valóban gyorsan felmorzsolta a Kánok ellenállását. Szécsi Dénes és Miklós Dévát foglalták el, az új vajda a többit, és november 1-én a »két László« utolsó vára, Csicsó is megadta magát" (129.). Ebből adatokkal a következőket lehet alátámasztani. 1. Dózsa vajda 1321. május 24-én Magyaregregy mellett, vagyis a Meszesikapu környékén állított ki oklevelet, ebben említik is a vajda hadseregét (VI/149.), csak éppen azt nem tudjuk meg, hogy ki ellen készült e had. Az országos katonai mozgósításra gondolva nem szabad elvetni a lehetőséget, hogy a vajdai sereget Csák Máté ellen toborozták össze. 2. Dózsa erdélyi vajdai és szolnoki ispáni minőségében utoljára 1321 júniusában szerepel (VI/165., VI/172., VI/187.), míg Szécsényi Tamás 1321. július 25-e (VI/209.) óta töltötte be e méltóságokat. A tisztségek cseréje kétségtelen, de hiányzik a döntő láncszem, annak okleveles bizonysága, hogy Dózsa bárkivel szemben is csatát vesztett volna. Elmozdításának számos oka lehetett, akár olyan is, hogy késlekedett Trencsén alá felvonulni. Főben-50 Kristó Gy.: a 27. jegyzetben i. m. 197. Máté leszármazottadra 1. uo. 198-204.
