Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN. 331 az oklevél Péter régi megátalkodottságát akarta bizonyítani (jóllehet akkor még a király híve volt). A második próbálkozás viszont csakis 1315 utáni lehet, minthogy ezt megelőzően az uralkodó nem fordult meg Temesvárott. Valószínű azonban, hogy nem a tartományúr, hanem az orgyilkos jutott a király kezére. Ugyanezen oklevél-regesztából tudjuk, hogy a zempléni tartományúr 1317-ben Jeszenőt (Jeszenő várát) is elvesztette. Petenye fia Péter megmenekült a számára súlyos vereséget hozó 1317. évi ostromokból, és — mint a későbbi fejlemények mutatják — Erdélybe ment (VI/39.). A Borsák (Kopasz és Веке) elleni hadjáratról, amely egy időben folyt a Petenye fia Péter elleni akcióval, 1317 tavaszán két hónapos időszakaszon belül négy oklevél is szól, ami nagy biztonsággal keltezi azt. Az első 1317. április 6-án kelt, eszerint bizonyos Gutkeled nembeliek a hűtlen Kopaszhoz csatlakoztak, vele együtt a király ellen fellázadtak, és megölték őket (IV/439.). A következő napon az uralkodó a hűtlen Веке (Kopasz testvére) szatmári birtokait adományozta el (IV/440.). Május 8-án arról olvashatunk, hogy a szintén Gutkeled nembeli Lotárdfiak a hűtlen Kopaszhoz és Bekéhez álltak, a király hívei: Debreceni Dózsa és Aba nembeli Amadé fia János ellen támadtak, de a nevezettek legyőzték őket (IV/459.; a Lotárd-fiak lázadásáról 1318. évi oklevél is szól: V/145.). Végül május 31-i oklevél szerint a Kállaiak az előző napokban (diebus preteritis) harcoltak a hűtlen Kopasz és Веке ellen (IV/479.). A csata színhelyét egy 1317. december 13-i oklevél tartalmazza első ízben: Debrecen előtt volt (IV/657., 1. még V/934.). Ennek időpontja — Engel véleményével (117.) összhangban — 1317 kora tavaszára helyezhető. A király ebben személyesen nem vett részt, ezt egyetlen oklevél sem említi, ugyanakkor az itinerárium szerint is Temesvárott tartózkodott ekkor. A királyi hadat Dózsa és mások vezették a debreceni csatában, a vezérek Kopasz és Lotárd fia Pál zászlaját, 9 levágott ellenséges fejet és két kapitányt az ellenség soraiból a győzelem jeleként elküldtek a királynak (VII/431.). A május végéig biztosan Temesvárott időző Károly (IV/479.) ekkor elindult észak felé, június 6-7-én Zaránd megyei Pankotán (IV/488., IV/490.), 13-án Tamáshidán keltezett (IV/492.), majd július első hetében Kopasz rezidenciája, a Bihar megyei Adorján vára alatt (IV/505., IV/511.). Adorjánnak a király jelenlétében történt ostromáról és elfoglalásáról számos 1317. évi oklevél szól (IV/615., IV/657., IV/674.). Ugyanekkor történt a bihari Körösszeg várának ostroma, amelyet 1318. évi diploma említ (V/131.). 1319. évi oklevélben ezeknek az eseményeknek további epizódjáról szerezhetünk tudomást (V/501.). Elefánti Dezső Csévár (bizonnyal Csehvár-, a később Közép-Szolnok megyei Szilágycsehi4

1

) királyi várat megőrizte akkor, amikor a hűtlen Borsák (Loránd vajda fia István és Kopasz fia Bekcs) elfoglalni akarván felgyújtották, de maga fogságba esett, onnan azonban a király révén kiszabadult, hosszas ostrom után bevette Bekcs Krasznában levő Valkó és Loránd fia István — máig nem lokalizált — Dergecs várát, legyőzte a Lotárd-fiakat, végül pedig a királlyal együtt részt vett a Kopasz által tartott Adorján vár ostromában. Egy másik 1319. évi oklevél Dózsa nevéhez kapcsolta a hűtlen Kopasz, Веке és a Lotárd-fiak legyőzését (V/607.). Kopasz további sorsáról egy 1326. évi királyi oklevél szól. Esze-41

Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 82. Bp. 1977. 116.