Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tóth Endre: Hoholt - Hahót. A jövevény nemzetségek eredetéhez 265
290 TÓTH ENDRE Árpád-kori birtokainak körzetében igazolható, jogosan vethető fel: a karoling Pannoniában birtokhoz jutott bajor nemesek leszármazottai Taksony és Géza fejedelmek békés politikája következtében, majd azt követően nem kíséreltek-e meg viszszatelepedni egykori birtokaik vidékére? Természetesen az egyenes, generációnkénti leszármazás adatok híján nem vizsgálható, és nem is elsősorban ilyesmire gondolok. Hanem arra, hogy a szerencsét próbáló bajor betelepülők száma nagyobb annál, amint az a krónikásadatokból kiolvasható, és az áttelepülésekben szerepe volt egykori pannóniai birtokaiknak. A krónikákban az ezzel kapcsolatos adatok ellentmondásosak: a Gizellával érkező számos bajor „lovag" közül a történeti eseményekkel kapcsolatban Huntról, Pazmanról, Orciról, Wecellinről hallunk, de az advenák felsorolásakor azt, hogy Gizellával érkeztek, mégis, csak az akkor még súlytalan21 1 Hermán nemzetségről jegyzi meg a krónika. Nem lehet-e arról szó, hogy a Gizella személyét negatívan minősítő krónika-beállítás következtében e nemzetségek egy részénél a bajor eredet21 2 szándékosan elsikkadt? A lehetőséget, hogy a bajor advenák áttelepedése Magyarországra mintegy visszaköltözést is jelenthetett, érv lehet az egyetlen, valamiképpen etnikailag is bizonyíthatóan kontinuáló zalavári körzet, amely éppen a Hahótok birtokainak keleti szomszédságában fekszik. A Dunántúlon ez az a vidék, ahol az Adóiján patrocinium fennmaradása kétségtelenül bizonyítja a 9. századi etnikai továbbélést.21 3 Az azonban leginkább Kézai Simon tollára való és részleteiben alig megfogható, mindig újra és újra visszatérő vélemény,21 4 hogy a név szerint ismert bajor genealógiák közül az Anniona és Huosi nemzetség továbbélő illir szórvány: a Huosi a Duna-kanyar körzetében élő osi nevével21 5 állna kapcsolatban. Ha a 10. század utolsó harmadától kezdve a salzburgi érsek és a passaui püspök megkísérelte a 9. századi valós vagy vélt egyházszervezeti joghatóságukat akár hamisítások árán is érvényesíteni, akkor hajdani pannóniai birtoklásuk tudatát megőrző, egykor a keleti őrgrófságokban birtokos bajor előkelők leszármazottai ugyan miért ne tehettek volna erre kísérletet? Egyoldalúnak tűnik a szerkönyvekben a birodalom északnyugati területe hatásának a hangsúlyozása21 6 (főként pedig elmaradt ennek okainak vizsgálata). A térítés és egyházszervezés kezdetétől all. század közepéig, a német háborúkig a bajorországi hatás alighanem meghatározóbb volt. Jele lehet ennek Aschrik - Anasztáz érsek származása,217 211 Kézai 88, SRH I 190; ChronComp. 48, SRH I 300. 212 Nem feledkezhetünk el arról sem: a negatív megítélés a 13. században tovább erősödhetett Gertrúd királyné tevékenysége következtében, aki ugyancsak bajor származású volt. 213 Tóth Endre, Szent Adóiján és Zalavár, Századok 1999. 214 H. Kolb - KI. Matzel, K- Stackam, in: Wörter und Namen Heidelberg 1987 hrsg. R. Bergmann - H. Tiefenbach - Lothar Voetz, 1339 (nem láttam, idézi Krahwinkler 1990, 228.) 215 Tacitus, Germania 28: De hogy az araviscusok vándoroltak-e Pannoniába az osusok germán törzse mellől, vagy az osusok az araviscusok mellől Germaniába - hiszen máig azonos a nyelvük, azonosak intézményeik, szokásaik - bizonytalan, mivel valamikor ez egyforma szükség és szabadság következtében ugyanaz volt mindkét parton a jó és a rossz; 43, (ford. Borzsák István, Bp. 1970, 55), Fastlinger, Max, Hosi = Osi, Neues Archiv 39, 1914, 179-184. 216 Árnyaltabban látja a kérdést Veszprémy László, Szentkultusz korai liturgikus kódexeinkben, Ars Hungarica 1989, 15-22. 217 A bambergi püspökség alapítólevelét aláíró Anastasius Ungrorum archiepiscopus (DHA I Nr. 6.= MGH DD Heinrici et Arduini diplomata Nr. 143, 172.) és a bambergi székesegyház Hilá-
