Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Tóth Endre: Hoholt - Hahót. A jövevény nemzetségek eredetéhez 265

276 TÓTH ENDRE az első névtag, akkor megmaradt a szókezdő w: Waldbot, Waldfried, Waldrich. A második névtagban -old-ra75 vagy aid-ra76 gyengült. A kéttagú személynevek elő-és utótagjaként egyaránt előfordul a -hah és az -old: A Hah- névrész megtalálható a bajor Hahilinga genealógia nevében7 7 . Ali. századtól Bajorországban a germán és ónémet személynevek korábbi páratlan változatossága fokozatosan megszűnik, és elszegényedés következik be a névadásban7 8 . Keresztény neveket továbbra sem használnak7 9 , viszont az ural­kodói személynevek válnak a leggyakoribbá, és általánosan elterjednek8 0 (Hein­rich, Otto, Friederich, Konrad, Hermann stb.). Ezért feltűnő a Haholt név Ma­gyarországon a 13. században: lényegében retardáló névadás. A 8. századi Lex Baiuvariorum öt nagy bajor nemesi klán nevét tartotta fenn: H(u)osi, Dr(a)ozza, Fagana, Hahilinga, Anniona. Továbbiak az Agilolfokhoz kapcsolódó „adminisztratív" vezetőréteg, az Albina, azután a Mohingara és Fe­ringa81 . A nemesi csoportok, genealógiák névadása Bajorországban felettébb kö­tött volt. Az Agilolfokra jellemző személynevek (Tassilo, Odilo, Theodo) 788 után eltűnnek82 . Az egyes nemesi klánokban és családokban pedig különösen az egye­lemű nevek időszakában, tehát a 8-10. században egyes nevek, illetve a családok­ban az egyes névtagok öröklődtek. A lakóhely, birtoknév, tevékenység helye, vala­mint a személynevek alapján össze lehet állítani egyes családokat illetve kognát rokonságukat: ha nem is generációról generációra, de legalábbis az azonos csa­ládhoz vagy rokonsághoz tartozást ki lehet mutatni. A vizsgálati módszert Josef Sturm83 dolgozta ki, és őt követően is eredményesen alkalmazzák a koraközépkori bajor „főnemesség" kutatásában84 . J. Sturm és W Störmer tanulmányai szeren­csére kiterjednek arra az Isen folyó környékén élő nemesi klánra is, ahol a Hohold SzN jellemzően fordul elő. Nem kétséges, hogy a Haholt nemzetségnév azonos a német Hoholth sze­mélynévvel. Ez önmagában még nem sokat jelentene, ha a birodalomban általá­nosan elterjedt és használt névről lenne szó. A személynevet azonban mind föld­rajzilag, mind társadalmilag Bajorországban jól körülhatárolható területen, a ve­zetőréteg egyes családjai használják8 5 Már a 8. században adatolt. 752-ben Ha-75 Bach 1952, 224. 76 Az -aid és az -oald a langobard névadásban lép fel: Rodald, Landald stb. (a cividalei Evan­geliariumban); Bergmann, Rolf, Die germanischen Namen im Evangeliar von Cividale, Möglichkei­ten und Probleme ihrer Auswertung, BNF 6, 1971, 123-124. 77 Sturm 1937, Krahwinkler 1990, 227, 66. jegyzet. 78 Störmer 1972, 40. 79 Störmer 1973, 34. 80 Sturm 1937, 257.; Störmer 1977, 117. 81 Klebel, Ernst, Bayern und der fränkische Adel im 8. und 9. Jahrhundert, in: Grundfragen der alemannischen Geschichte, VuF Bd. 1. Sigmaringen 1976, 193-208.; Störmer 1973, 215.; Krah­winkler 1990, 217-228. 82 Störmer 1973, 30. 83 Sturm 1931. 84 Főként Wilhelm Störmer munkáira gondolok: 1972, 1975; Eine Adelsgruppe um die Fuldaer Aebte Sturmi und Eigil und den Holzkirchner Klostergründungen Troand. Beobachtungen zum bayerisch-alamannisch-ostfränkischen Adel des 8/9 Jahrhundert, in: Gesellschaft und Herrschaft. Festgabe z. 60. Geburtstag von Karl Bosl, München 1969, 1-34. 85 Flohrschütz 1989, 39.

Next

/
Thumbnails
Contents