Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tóth Endre: Hoholt - Hahót. A jövevény nemzetségek eredetéhez 265
HOHOLT - HAHÓT. A JÖVEVÉNY NEMZETSÉGEK EREDETÉHEZ 269 A Buzád-Hahót nemzetségben (nem hagyva figyelmen kívül, hogy az első nemzedékek alig ismertek) generációkon keresztül többen német nevet viselnek2 7 . Négynek Haholth a neve2 8 , ez vált puszta személynévként — tehát magyar földrajzi névadásra jellemző módon — helynévvé. Az Arnoldot szintén négyen viselik, a család másik ágában: a Hoholt és az Arnold tartható a német nevek közül a nemzetségre jellemző személynévnek. Egy Feldrik-et2 9 , egy Herbortot3 0 találunk még a nemzetségben. A Her(i)bort névvel nem sokat lehet kezdeni, mert a 12. századtól a freisingi, passaui és regensburgi tradíciókban egyaránt szórványosan előfordul, ugyanígy Carinthiában is. Ezért nem valószínű, hogy ezek a személynevek a beköltözést megelőző családi névadási szokáshoz lennének köthetőek vagy jellemzőek. A Friedrich-Feldrik pedig a 12. századtól rohamosan terjedő személynév. A Búzád nevet Pauler Gyula a német Pussold, Posselt személynév változatának gondolta3 1 . Noha ez a név adatolt3 2 , a Búzád eredetéül valószínűtlen3 3 . Ugyanis a második szótag -ót-ra alakul, mint Hahót esetében (továbbá: Gerolt -Girót3 4 , Arnold-27 Vó. Fügedi 1979, (48. jegyzetet) 368. 28 Karácsonyi 1900, 569. 29 CD V:2, 299., VII: 2 89, VII:V 483-484, VIII: 1 145, Hazai Ot, IV104-114., Wenzel К 312, 30 Römer Fl., GyTRF II 302, Zalai Ot 1.72. (1546-os magyar fordítás: Herbordus) Hazai Ot. VI 239, Zalai I 133 (Herbordus) 31 Pauler 1899, II 88, 503. 32 Förstemann, Ernst., Altdeutsches Namenbuch, Bonn 1900, Bd. I. 2. Aufl, 278. 33 A számszerű összegzéséből úgy látszik, hogy Fügedi Erik sem tartotta német névnek: Fügedi 1979, (48, jegyzet) 368. 34 Rejtélyesnek látszhat a Zalaszentgrót nevét adó szent kiléte. Györffy György szerint szent Gellértről van szó (MoT I 920). Ezt Mező A. (1996, 77.) hangtörténeti okokból tagadta. Kiss Lajos is a Gerold védőszentből eredeztette (Földrajzi nevek etimológiai szótára 1988, 4. kiadás, Bp. 1988,797: Zalaszentgrót). Györffy nyilván nem a vértanú magyar, hanem latin nevére, a Gerardusra gondolt. Hogy a latin Gerardusból miként lett a német/magyar Gerold, azt nyelvészeinknek kell megállapítani. De hogy az lett, az kétségtelen. (Karácsonyi máshol arról írt, hogy a Girolt a Giraud SzN-ből származik: MNy 21, 1924, 24, amit Bárczi Géza, A magyar nyelv múltja és jelene, Budapest 1980, 181 cáfolt). Eleve vitatható egy szent Gerold tiszteletére szentelt templom, noha mint személynév használatban volt. Mező (i. m. 77) négy Geroldot is felsorol különféle szentlexikonok alapján. Máshol írtam arról (Szent Adóiján és Zalavár, Sz. 1999), hogy a szentek kilétének meghatározásánál nem célszerű a szentlexikonok címszavaira támaszkodni, mert megtévesztő eredményre vezethet. A lexikonok arra törekednek, hogy az összes fellelhető, gyakran csak lokálisan vagy szűk körben tisztelt szentet is felsorolják. Ezek kultusza — mint pl. Gerold, az írországi Mayo apátjáé (732) vagy Braga érseké (1109), a franciaországi Beziers püspökéé (1123) — miként juthatott volna el Magyarországra? Leginkább még a 948-ban meghalt, Einsideln környékén prépostságot alapító Gerold jöhetne szóba. Tiszteletükről a magyarországi kalendáriumok azonban nem tesznek említést. Egy szent kultuszának hazai kutatásában mégiscsak a hazai kalendáriumok, és nem a szentlexikonok a mérvadóak. Knauz Nándor kimutatásában (Kortan, 1876) Gerold nevű szent nem fordul elő a hazai naptárakban, ezért — más adat hiján — hazai tiszteletüket nem lehet feltételezni. Nem sorolnak fel Geroldot a több tucat trieri és környéki kalendáriumban (Miesges, Peter, Der Trierer Festkalender, Trier 1915;) nem szenteltek neki templomot kölni érsekségben (Korth, Leonard-, Die Patrocinien der Kirchen und Kapellen im Erzbistum Köln, Düsseldorf 1904) a bambergi érsekségben (Hiller, Fr., Die Kirchenpatrozinien des Erzbistums Bamberg, Bamberg 1931), a regensburgi püspökségben (Lehner, J. В.: Die mittelalterlichen Kirchen-Patrozinien, Verhandlungen des Historischen Vereins von Oberpfalz und Regensburg, 94, 1953), tiszteletének nincs nyoma a németországi szentkultuszban sem (Beissel, Stephan, Die Verehrung der Heiligen und ihrer Reliquien in Deutschland im Mittelalter, Darmstadt 1988, reprint). Az Árpád-korban az eredeti Gerhardus változott Gerold/Gerolth-ra, amelyből a Gerót, Girót, Grót névalak levezethető. Mivel a Gerhard német eredetű SzN-re változott, valószínű, hogy az átalakulás olyan környezetben ment végbe, ahol német kulturális és nyelvi hatás is érvényesült. Az általános érvek mellett bizo-
