Századok – 2003

FOLYÓIRATSZEMLE - Wasson; E. A.: Az újgazdagok térhódítása az angol uralkodó osztályban a középkortól az első világháborúig 255

FOLYÓIRATSZEMLE 255 eldönteni. A Legfelsőbb Néptanács arra törekedett, hogy elkerülje az antagonisztikus állapotokat, csökkentse a lengyelek és a németek közötti ellentéteket. A német hivatalnokok folyamatos lecserélése mellett foglaltak állást és mindenképp figyelembe akarták venni a felső-sziléziai speciális viszonyokat. Meg akarták akadályozni a német hivatalnokok nagy arányú kivándorlását, ezért különböző ígéretekkel álltak elő: a lengyelekkel egyenlő jövedelem, eddigi munkaéveik elismerése, nyugdíj és egyéb szociálisjáradékok. A német alkalmazottak további foglalkoztatását helyi és államközi egyezmények szabályozták. A vízierőmüvek 1923 végéig közös lengyel-német irányítás alatt álltak, ezután azonban tisztán lengyel vállalkozásokká váltak, ahol csak lengyeleket foglalkoztattak. A felső-sziléziai vasúttal 1922-től a Vasútügyi Minisztérium foglalkozott. Kötöttek egy megállapodást a német állammal a vasúti dolgozók további alkalmazásáról, a magas beosztású hivatalnokok tiltakozása miatt azonban ezt nem lehetett megvalósítani és végül az alacsonyabb beosztású alkalmazottak maradtak csak a helyükön. Hasonló folyamatok zajlottak le a pénzügyi, az igazságszolgáltatási és az egészségügyi intézményekben is. A postahivatalokban 2000 német dolgozott, 80%-uk önként távozott, az ott maradókat pedig ellenőrizték és arra hivatkozva, hogy túl szoros kapcsolataik vannak Felső-Szilézia Németországhoz került részével, hamarosan megkezdődött tömeges elbocsátásuk. A lengyel tanárok hiánya miatt kezdetben támogatták a német tanárok további alkalmazását, de az 1920-as évek közepére már annyira felerősödtek az oktatás lengyelesítését sürgető követelések, hogy 1926-ra már csak páran tarthatták meg állásukat. Az elképzelések szerint a rendőrséget is a lehető legrövidebb időn belül lengyel alkalmazottakkal kellett volna feltölteni, a szakképzett munkaerő hiányában azonban ezt nem lehetett megvalósítani. 1922-ben megalakult az önálló Felső-Sziléziai Rendőrség, amelynek alkalmazottai között szép számmal voltak németek. Őket főleg a régi állományból vették át, és szakértelmük nélkülözhetetlen volt mind a munkában, mind pedig az újoncok továbbképzésében. Egyedül a rendészeten és a politikai rendőrségen követelték meg a lengyel öntudatot, 1924-25-től kezdve azonban már figyelték a német rendőrök külföldi kapcsolatait. 1928-ban a Felső-Sziléziai Rendőrség beolvadt a Lengyel Rendőrségbe, így már nem volt többé nélkülözhetetlen a német munkaerő. A lengyelesítési törekvéseknek két törvény adott keretet Felső-Sziléziában: az egész Lengyelországra vonatkozó állami közszolgálati törvény és a sziléziai nyelvtörvény. Ezeket felhasználva itt is, mint ahogy a Németországtól megszerzett többi területen is sikerült az 1920-as évek végére megvalósítani az évtized elején kitűzött célt, vagyis a német közalkalmazottak eltávolítását. Zeitschrift für Ostmitteleuropa-Forschung 1999. 48. évf. 4., 555-582. о. PA. E. A. Wasson: AZ ÚJGAZDAGOK TÉRHÓDÍTÁSA AZ ANGOL URALKODÓ OSZTÁLYBAN A KÖZÉPKORTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG „Az angol elit mindig is arisztokratikus volt, de sohasem volt oligarchikus. Mindig kész volt befogadni olyan új tagokat, akik megfelelő időben, eszközökkel és akarattal készek voltak tenni a dolgukat, anélkül, hogy az újonnan jöttek származásának tisztaságát, vagy címerükhöz való jogukat firtatta volna." Maitlandnek ez a megállapítása, amely a modern tudományosság hajnalán született, uralkodó véleménnyé vált a későbbi társadalom- és gazdaságtörténészek körében is. Úgy vélték, hogy az angol társadalom nyitottsága és rugalmassága, — amelyet a 13. századig sikerült visszavezetniük —, az egyedülállóan stabil alkotmányos kormányzásnak, a forradalom és a háború kihívásainak is megfelelő rugalmas társadalmi szerkezetnek és azoknak a mezőgazdasági és ipari vállalkozóknak köszönhető, akik Angliát az első modern társadalom hazájává tették. De hozzájárult ehhez a képhez az is, hogy nem tudott létrejönni és felemelkedni egy olyan polgári kultúra, amely elkülönült volna az arisztokratikustól. Természetesen nem minden kutató osztotta egyértelműen ezt a nézetet, sokan próbálkoztak különféle források (adólisták, nemesi magániratok, stb.) segítségével, hogy bizonyítsák vagy éppen cáfolják az angol társadalom 'nyitottságáról' alkotott véleményt úgy, hogy több évszázadon keresztül folyamatosan vizsgálták az angol elit szociális mobilitását. Az 1970-es években megkezdődött a Parlament Története köteteinek rendszeres kiadása. Bár ez a forrás sem tökéletes, hiszen többek között nem tartalmazza a Lordok Házának anyagát, és helyenként ki kell egészíteni üzleti könyvek, megyei krónikák, családtörténetek vizsgálatával, egyedülálló lehetőséget kínál, hogy ezt