Századok – 2003
TÖRTÉNETI IRODALOM - Balogh Margit: Mindszenty József (1892-1975) (Ism.: Bertalan Péter) 245
247 TÖRTÉNETI IRODALOM Mindszenty-jellemzéséből — aki a kulisszák mögötti „királycsinálók" kulcsfigurájának tartja — kiterjedt forráselemzéssel sokkal árnyaltabb, ellenpontozottabb választ nyújt a kérdésre. A minuciózus okadatolás akkor is az egyik leginkább elismerésre méltó szakmai teljesítmény, ha itt csorbát szenved az addig töretlen olvasmányosság. Ezek az oldalak fokozott koncentrálást, a szerzővel való fegyelmezett együttgondolkodást, s esetenként visszalapozást is megkívánnak az olvasótól. A negyedik rész — címe, Az acélember — azt a Mindszentyt idézi meg, aki az idők viharában sziklaként áll a helyén, a „közjogi örvényben", ahogy Balogh Margit az 1945-1948 közötti időszakot jellemzi. Szó sincs azonban arról, hogy egy szent szobrának eufemisztikus műelemzése irányába csúszna el az eddig követett empatikus távolságtartás. Mindszenty a leírás nyomán rendre „alászáll" a hercegprímási piedesztálról, s egyre-másra esendő — de meggyőződéséből nem engedő — közszereplőként vesz részt a mind hektikusabbá váló politikai közélet mindennapjaiban. Az egyház ezeréves legitimáltságának tudatában, illetve megtörhetetlenségének hitében száll síkra akkor is, ha — modern kifejezéssel élve — „emberjogi" kérdésekről van szó, s tikkor is, ha közjogi anomáliákat tapasztal. Az előbbire hozható példaként a „kollektív büntetésekkel" kapcsolatos fellépése, akár ha a magyarországi németek kitelepítése ellen, akár ha a határon túli magyarság — tudható, de szőnyeg alá seperni próbált — meghurcoltatásai ellen emelte fel szavát. Utóbbira pedig azok a lépései, melyek legalább késleltetni igyekeztek egy újabb, „színeváltó" diktatúra kiépülését. Azért csak késleltetni, s nem meggátolni tudta azt, mivel ezúttal is külső nagyhatalom támogatását tudhatták maguk mögött az egyeduralomra törők. Ezirányú tevékenységében korántsem tudhatta maga mögött a korabeli magyar püspöki kar minden tagját. A „túlélést" csak kérlelhetetlen intranzigenciát mutatva hitte biztosíthatónak, s nem kompromisszumok kötésével. Balogh Margit Mindszenty mellé helyezi Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök és Czapik Gyula egri érsek alakját. Ők képviselik a rugalmasabb, alkura hajlamos politikai attitűdöt. Ezen túl is számos forrással alátámasztottan jut a szerző arra a következtetésre, hogy a szűkülő mozgástérben kiskaput keresőkre sem várt kedvezőbb végkifejlet, mint az 'aki nem hajlik az törik' álláspontot képviselőkre. A világi fél magára nézve nem tartotta kötelezőnek a politika írott-íratlan játékszabályait: rendre felrúgta az általa erővel kikényszerített megállapodásokat is (lásd Grősz érsek sorsát). A mindinkább hidegháborúba forduló nemzetközi viszonyok közepette a Magyarországot is magában foglaló kelet-közép-európai régió moszkvai beneficiummá válását a Nyugat — a Vatikánnal együtt — tudomásul vette. Némi leegyszerűsítéssel Sztálin cinikus kérdése, „hány tankja van a pápának?", illetve az arra adható válasz döntötte el: nyitva az út kommunista berendezkedés teljes körű kiépítéséhez. Ez nem tűrt semmilyen ellensúlyt, opponáló erőt. A pártok felszámolása után immár „csak" az egyházakat — ezen belül is elsősorban a katolikus egyházat — tekintették eliminálandónak. A szerző szóhasználatát kölcsönözve, ebben a közegben a kortársaknak épp oly nehéz volt eligazodniuk Mindszenty hűség-centrikussága, illetve Czapik Gyula egri érsek engedményekre inkább hajló, taktikusabbnak tűnő túlélés-centrikussága között, mint ahogy a történetíró kompetenciája is véget ér ezen útválasztások bemutatásánál. Nincs felhatalmazása arra, hogy egyik avagy másik választás fölött visszamenőlegesen ítélkezzen. Balog Margit plasztikusan mutatja be a dilemmát, de tartózkodik attól, hogy túllépje „hatáskörét". Legfeljebb kérdéseket állít, mely az utókoré, az olvasóé is. Szavai szerint: „Az ember nem ritkán rosszul méri fel lehetőségeit, de ez csak tévedés, és nem bűn. Ha tévedtek is, attól még nem erkölcstelenség a mérlegelés, a kerülgetés, a lehetőségek közötti választás keresése. Hogy melyik út volt a helyes? A Mindszenty vezette irány eltökéltsége az utókorban is tiszteletet ébreszt, de van ebben a tiszteletben némi zavarodottság. Mert hová jutott az elvekhez való szigorú következetességgel. ... A kérdés csak az, vajon belesodorhatja egy főpap magatartásával hívei ezreit a mártíromságba. " A „hic et nunc" szempontjai alapján hozta meg ítéletét egykoron Galilei, Husz János vagy éppen Luther Márton egyházi bírósága. Évszázadok múltán is eltérő a sorsválasztások, illetve az ítéletek utólagos értékelése. Mindszenty bebörtönöztetése, elítélése a Rákosi-korszak egyházellenességének reprezentatív megnyilatkozása. Ezt a többi hazai egyház is megszenvedte, holott utóbbiak a kényszer-megállapodásokra hajlékonyabban próbálták meg a diktátumokat kijátszani. Balogh Margit munkájának további részei is azt bizonyítják, hogy a ,jaj a legyőzöttnek" alapigazsága mindig érvényesül. A diktatúra pedig a meggyőzés vesződségét is megspórolni próbálva, csak legyőzni akart. De — a korábbi diktatórikus rezsimek megtapasztalt eljárásain okulva — Mindszentynek mintha lélektani előnye lett volna: felkészült újabb elhurcolására. Annyira, amennyire ilyesmire — a mártíromságot tudatosan vállalva — földi halandó felkészülhet. Letartóztatásának időpontját Rákosi személyesen határozta meg. 1948. december 26-án, vasárnap este jelenik meg a Décsi Gyula ezredes által vezetett különítmény. Az őrizetbe vétel ürügye közismert: „hűtlenség, a köztársaság megdöntésére irányuló
