Századok – 2003
TÖRTÉNETI IRODALOM - In Creating Social Democracy (Ism.: Jemnitz János) 243
243 TÖRTÉNETI IRODALOM bemutatása természetesen terjedelmesebb is az előző fejezeténél. S talán ebben a fejezetben is a mezőgazdaság és az élelmiszeripar viszonyainak a bemutatása terjedelmileg a legszegényebb. Nem kevés nehézséggel kellett megküzdeniük a szerzőknek az 1945-1989 közötti évtizedek gazdasági fejlődésének a bemutatása során. Külön szerencse, hogy Berend T. Iván ezen évtizedek néhány meghatározó gazdasági folyamatának legelső és legjobb feldolgozói közé tartozik. Itt nyújtott áttekintésének is azok a legsikerültebb részei (az 1953 utáni gazdasági reformfolyamat bemutatása, egyes szakaszai, meg Közép- és Kelet-Európa gazdasági fejlődésének meghatározó kérdései, az eladósodás, a beruházások irányultságának bemutatása stb.), amelyeknek feldolgozására az elmúlt évtizedek során nem kevés időt és energiát fordított. Kiemelem azt is, hogy ez a fejezet, melynek gondolatmenetéhez Csató Tamás értő módon csatlakozik a maga fejezet-részeivel, kitűnő megalapozása lehet egyrészt a következő kötetnek, amely majd az 1989 utáni időszak gazdaságtörténetét mutatja be, de ami ennél jóval lényegesebb: ez a fejezet egészében átgondolt és kiegyensúlyozott bemutatását adja ezeknek az évtizedeknek, s ezzel elindítója lehet egy, az eddiginél objektívebb vizsgálódás-sorozatnak. Ezért rendkívül hasznos lenne legalább e fejezet magyar nyelven történő publikálása. A szép kiállítású, kitűnő angolsággal megfogalmazott kötetet a hazai kutatók számára is jól használható válogatott bibliográfia egészíti ki, olyan munkákra is utalva, amelyeknek a továbbiakban történő felhasználása gazdaságtörténet-írásunkat több vonatkozásban megtermékenyítő következményekkel járhat. Gunst Péter IN CREATING SOCIAL DEMOCRACY Arbetarrörelsens Arkiv och Bibliotek, Stockholm, 2002. 64 o. KIALAKÍTVA A SZOCIÁLDEMOKRÁCIÁT Rendkívül érdekes kis könyvecskét ajánlhatok azoknak a figyelmébe, akik az utóbbi években (évtizedekben) érdeklődtek a „svéd modell", illetőleg a svéd szociáldemokrata párt (pontosabban a Szociáldemokrata Munkáspárt - SAP) iránt. Ezúttal maguk a svéd szociáldemokraták, a SAP mérvadó emberei, „párt-teoretikusai" nyilatkoznak erről a témáról. A kis könyvet a SAP kutatóintézete, archívuma és könyvtára jelentette meg. E könyvecskének is „megvan a maga története". Egyfelől Moszkvában 2001 márciusában (tehát csak a minap) tartottak egy svéd-orosz történész/közgazdász konferenciát a szociáldemokráciáról, — ez a kis kötet az ott elhangzott svéd (és kizárólag csak a svéd) referátumok egy részét adta közre, immár megszerkesztetve. Másfelől 2002-ben van a SAP e tudományos intézetének 100 éves „születésnapja", - így a kiadvány egyben ünnepi, amolyan „hivatalos" visszapillantás is a SAP történetére. Ennyiben is nagyon tanulságos. A könyvecske nyitó tanulmányát Karen Englund írta, aki írásának azt a címet adta: „Kutatási program a csiga lassú haladásához - igen nehéz talajon". Englund soraiból kitűnik, hogy e metaforát Günter Grass használta először 1972-ben, de annak idején Olof Palmer-nek még 1976-ban ez nagyon megtetszett s amolyan „címer állatul" választotta és használta a SAP haladását jellemezve. S most, negyedszázaddal később, a történész Englund ezt ugyancsak kiválóan jellemzőnek tekinti. Erre csak egy jellemző tünetként említi, hogy a SAP ugyan 1889-ben jött létre, ám programját csak majd egy évtizeddel később, 1897-ben fogadták el. Mint ő maga megállapítja, a hasonló típusú nyugat-és közép-európai országokban ez a folyamat sokkal gyorsabb volt. Englund aláhúzza, hogy a SAP születésekor Svédország még nem volt demokratikus ország. A demokratikus viszonyok kialakulásában (s ez sem történt egy nap alatt) a SAP-nak jókora szerepe volt. Mindemellett, hogy az évszázados fennállása alatt természetesen a SAP is sokat változott, Englund a megfelelő büszkeséggel húzza alá, hogy ő a maga részéről a százéves történet egészével azonosulni tud, azt „vállalja". S ez a mondat távolról sem valamiféle ünnepélyes semmitmondás jegyében fogant. Két szempontból sem. Englund — miközben maga is hangsúlyozta ezt a lassú előrehaladást — egyben azt is aláhúzta, hogy az előrehaladás állandó volt és tervszerű. Másfelől pedig azt is, hogy a SAP történetében is voltak a múltban is (s akadnak a jelenben is), akik a SAP-ot is le akarták/akarják téríteni egyfajta liberális irányba. A párttagság többsége azonban ezt elhárította — és elhárítja. (Oly mértékben így van ez, hogy mint ismeretes, a SAP megint saját zászlaja alatt ment a választási
