Századok – 2003
TÖRTÉNETI IRODALOM - Lukes; Igor: Czechoslovakia between Stalin and Hitler (Ism.: Kalakán László) 237
240 TÖRTÉNETI IRODALOM alig ismert epizódja a két ország háborút megelőző történetének. A fejezet részletekbe menően vizsgálja a májusi csehszlovák részleges mozgósítás okait és körülményeit. Lukes rámutat arra, hogy Németország nem akart májusban támadni, ugyanakkor olyan hírek érkeztek Prágába, hogy a Wehrmacht csapatokat von össze a határ mentén. A szerző arra a megállapításra jut, hogy az egész ügylet egy szovjet titkosszolgálati manőver része volt. Robbanjon ki hosszan elhúzódó háború Csehszlovákia és Németország között, melybe a Nyugat is belesodródik, majd a Szovjetunió a neki megfelelő időben csatlakozik a neki megfelelő oldalon. A hatodik fejezet az 1938-as nyári-őszi krízist követi nyomon és az előbb említett szovjet diplomáciai játék bizonyítására sorol fel tényeket. Moszkva elutasította a kétoldalú kapcsolatot Csehszlovákiával — sem katonai, sem anyagi segítséget nem ajánlott fel —, ugyanakkor diplomáciai vonalon bátorította Prágát az ellenállásra, így elszigeteltsége oldódott. Ezzel párhuzamosan Sztálin bízott abban is, hogy Nyugat-Európában szintén fokozódik az ellenállás a náci rezsimmel szemben. Természetesen a Szovjetunió ekkor még nem értékelődött fel a Nyugat számára, Moszkva lehetőségei is korlátozottak voltak. A szerző szerint nagyobb figyelmet érdemel ,,a Kreml kifinomult stratégiája, mint az olyan szegényesen kigondolt taktikai tervek, mint amilyen a Lord Runciman misszió volt." Lukes végigkíséri a nyáron folytatott angol és francia diplomáciai manővereket, az ígérgetéseket is. Mivel Angliának nem állt szándékában belebonyolódni a keleti problémákba, így Franciaország sem merte ezt egyedül vállalni. Benest ez az Szudetanémet Párttal való alkudozásokra kényszerítette, miközben Henlein a Hitlertől kapott utasítások értelmében egyáltalán nem akart megegyezni. Az utolsó fejezet a müncheni egyezményt közvetlenül megelőző időszakot, Hitler nürnbergi beszédét, a berchtesgadeni és a godesbergi tárgyalásokat, valamint a szerződés létrejöttét mutatja be. Lukes szerint Benest „eddig azért kritizálták, mert eljátszotta a Népszövetségen keresztül a megegyezéses politika lehetőségét", „túlságosan agresszív volt, mikor maga mögött tudta a francia-és szovjet szövetséget", „hibás politikát folytatott szomszédaival és a szudétanémetekkel". A szerző elismeri, hogy Benesnek voltak helytelen politikai lépései, de szerinte „sem a bátorság, sem a nagyság nem hiányzott belőle". A válságos időszakban Benes utolsó reményét egy kirobbanó európai konfliktusba vetette,7 majd miután rájött, hogy ez nem fog bekövetkezni, azonnali légi segítséget kért a Kremltől. Moszkva a franciák nélkül csak a müncheni egyezmény létrejötte után mutatott hajlandóságot a beavatkozásra, de addigra ez — és ezt a Kremlben jól tudták — már nem segíthetett. Benes a szovjet segítség elmaradására hivatkozva kapitulált. A munka kizárólag a diplomáciai eseményeken keresztül mutatja be Csehszlovákia történetét 1918-tól 1938-ig. Ennek ellenére a könyv előszavában azt írja, hogy teljesebb kép megértéséhez szükséges lenne olyan kérdések vizsgálata is, mint „Prága viszonya a szudétanémetekhez, a szlovák kérdés, a Kreml politikájának részletes bemutatása, a spanyol polgárháború és a távol-keleti krízis elemzése, illetve Csehszlovákia viszonya Magyarországhoz és Lengyelországhoz". Lukes szerint ezek vizsgálata már túlmutatna könyve keretein. Épp a fent említett egyéb tényezők vizsgálata — akárcsak mozaikszerűen is — sokkal jobban segítené az olvasót egy komplexebb kép kialakításában. Aligha lehet Csehszlovákia történetének — és Benes életútjának — szóban forgó időszakát ezek nélkül megérteni. Lukes Benes politikai nagyságát méltatja, holott a mértékét vesztett benesi politika volt az egyik okozója Csehszlovákia korai szétesésének. Igaz, hogy a nyelvi jogokat tiszteletben tartották, azonban területi autonómia szóba sem jöhetett sem a szudétanémetek, sem a ruszinok, sem a magyarok számára. Csehszlovákia olyan soknemzetiségű állam volt, eltérő gazdasági és kulturális fejlettségű területek összekapcsolásával, mely „1918-ban ugyanúgy a hatalmi politikai érdekeknek köszönhette létrejöttét, mint ahogy 1938-ban a hatalmi politikai érdektelenség okozta vesztét" - írja Diószegi István, majd később így folytatja: „A történelmi tapasztalatok szerint azonban mindig kockázatos ha egy állam csupán a nemzetközi feltételekre alapozza egzisztenciáját."8 Az igaz, hogy Csehszlovákia is bizonyos értelemben kényszerpályán mozgott, mint minden kelet-közép-európai ország. A benesi nemzetközi feltételekre alapozott politika azonban, középha-7 Benes reménykedése nem volt alaptalan. Chamberlain a berchtesgadeni tárgyalásokon engedett Hitlernek, melyről Prágát is értesítették. Benes ezt kénytelen volt tudomásul venni. A Führer azonban Godesbergben többet követelt, mely már Chamberlainnek is túlságosan sok volt, így megállapodás nélkül távozott. A Godesberg és München között eltelt egy hét bizonytalansága táplálta Benes reményeit, hogy talán mégis kialakul valamiféle ellenállás Hitler követeléseivel szemben. 8 Diószegi István: Hitler és a csehkérdés. München, 1938. In: Rubicon, 1998/8.
