Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Végső István: A zsidótörvények hatása a kiskunhalasi zsidóság életére 179

216 VÉGSŐ ISTVÁN sőjobboldal fenyegetőzésének és előretörésének leszerelése miatt csak ideiglene­sek. A későbbiek tudatában azt lehet mondani, hogy inkább előkészítették a te­repet a zsidóság fizikai megsemmisítésére. Egyértelműen látható, hogy a korabeli kormányzat milyen módszerekkel és úton hajtotta végre a zsidók kirekesztését a társadalomból és a gazdaságból. Az első zsidótörvény elsősorban a gazdasági diszkrimináció szempontjából fontos Kiskunhalason. A legnagyobb és legerősebb gazdasági vállalkozást egy olyan ál­lami szövetkezet kezébe adják, amelynek egyértelmű célja, hogy a zsidó szárma­zású kereskedőket kiiktassa a magyar gazdaságból. Ennek azonban még nincsenek olyan súlyos hatásai a városban. A második zsidótörvény rendelkezései azonban már sokkal következeteseb­ben kívánták a zsidóságot visszaszorítani, de már nem csak a gazdasági, hanem a társadalmi és közéletből is. Alapvető jogaiktól való megfosztás miatt másodrendű állampolgárrá váltak. Azzal, hogy a Városi Tanácsból is kizárták a zsidó szárma­zásúakat a politikai befolyásuk teljesen megszűnt Halason. Egyleteik és társasági egyesületeik is felszámolódtak. A keresztényektől való elkülönítésük a harmadik zsidótörvénnyel tovább fokozódott. Ezt még tetézte, hogy a megyei és városi ve­zetés is külön határozatokban és rendeletekben sújtotta őket. Vagyonuk egyre inkább szabad prédává vált. Üzleteik, mezőgazdasági tu­lajdonaik a nem zsidók számára szinte ingyen elvehetők. Megaláztatásaikat to­vább fokozta, hogy saját városuk vezetői is ellenük fordultak és az országos in­tézkedéseket felüllicitálva keserítették meg életüket. Am leszögezhető, hogy ezek a törvények és rendeletek a magyar társada­lomban nem találtak rokonszenvre. Csupán a gazdasági konkurencia számára nyitottak nagyobb lehetőségek a zsidóellenes rendelkezések. A zsidótörvények keltette nyílt antiszemitizmus, a gazdaságban és a közé­letben kirekesztetté tette a hazai zsidóságot. A hazai sajtóban általánossá vált zsidóellenes hangok eltávolították egymástól a keresztényeket és a zsidókat. A keresztény egyházak tehetetlensége, vagy sok esetben nyílt ellenségessége, hagyo­mányos antijudaizmusa megpecsételte a keresztény hitű zsidók sorsát, bár a ké­sőbbiekben tett erőfeszítéseik által igen sokan megmenekültek a haláltól. A halasi gettósítás és deportálás előtt a hatóságok az ország többi telepü­léséhez hasonlóan kifosztották a zsidóságot. A halasi zsidók a Szegedi Téglagyárba kerültek, majd egy részük Auschwitzba vagy csehországi, ausztriai és németor­szági munkatáborokba. A deportálás szempontjából a halasi zsidóság még viszony­lag szerencsésnek is tekintheti magát. Hiszen míg a vidéki zsidóság 90%-a elpusz­tult, addig a kiskunhalasi zsidók 37%-a. Ez annak köszönhető, hogy a halasiak többsége munkatáborba és nem haláltáborba került. Kiskunhalason az 1941. évi népszámlálás szerint a zsidók száma 742 fő volt. Ebből mintegy 706 személyt deportáltak a hatóságok, akik közül 264-en haltak meg, nagy részült az auschwitzi haláltáborban.23 4 Ám így is kevesen tértek vissza városban, és a visszatérők közül is sokan elhagyták az országot 1956-ban. Mégis Kiskunhalas dicsekedhet az egyik legnagyobb működő izraelita hitközség-234 Kiskunhalasi Ortodox Izraelita Hitközség iratai: A kiskunhalasi zsidó gettó és deportálási lista /kézirat /

Next

/
Thumbnails
Contents