Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Végső István: A zsidótörvények hatása a kiskunhalasi zsidóság életére 179
202 VÉGSŐ ISTVÁN területén a keresztény üzleteket megkülönböztető jelzéssel kellett ellátni.150 Endre a zsidótörvény minél hatásosabb végrehajtására hivatkozik, illetve „nagy mértékű nemzetvédelmi szempontokra" (sic!). Az üzletek kirakatába a javaslat szerint vagy azt kellett kitenni, hogy „keresztény üzlet", vagy azt, hogy „keresztény magyar üzlet". Endre harminc napos határidőt adott és ennek letelte után jelentést várt a település vezetőjétől. Kathona polgármester 1939. február 9-én kelt jelentése szerint minden halasi keresztény kereskedő egyben a Baross Szövetség tagja is, így közös megegyezésre jutva Halason ezek az üzlettulajdonosok a „Baross Tag" megkülönböztető jelzést függesztették ki.15 1 Ez nem tetszett az alispánnak, ugyanis 1940 decemberében még egyszer felhívta a kiskunhalasi keresztény kereskedők figyelmét arra, hogy a „keresztény" jelzőt használják üzletük megkülönböztetésére. Gusztos Károly polgármester-helyettes elkészítette a „keresztény üzlet" feliratú táblákat és arra hívta fel a kereskedők figyelmét, hogy ezt helyezzék üzletük kirakatába.15 2 Az egész országra jellemzővé váló megkülönböztető jelzéseket sok esetben már a külön rendeletek előtt kitették a keresztény kereskedők. A több szempontból megkérdőjelezhető megkülönböztető jelzések, mint az „őskeresztény üzlet" nem arra vallottak, hogy a kereszténység valódi tartalmát kifejező üzlettel vagy üzlettulajdonossal áll majd szembe, aki bemegy ezekbe a boltokba.15 3 Talán ebből a szempontból figyelemre méltó, hogy a halasiak nem az országra jellemző „keresztény üzlet" jelzést, hanem a kissé konszolidáltabb „Baross Tag" megjelölést használták kezdetben, amíg az alispán bele nem szólt az egyéni elképzelésekbe. További következményei a megkülönböztető magatartásnak, hogy a keresztény kereskedők ettől kezdve szabad prédának tekintették a zsidók üzleteit és vállalkozásait. 1941 szeptemberében alispáni rendelet alapján „fel kellett szabadítani" a zsidók által bérelt városi ingatlanokat, és erről részletes jelentést kellett küldeni.15 4 A polgármester jelentése szerint 1941-ben 6 zsidó bérelt városi ingat- < lant, és az ő szerződésüknek felmondását megkezdte a város.15 5 Az egyik ügyet olyan gyorsan sikerült elintézni, hogy már 1941 októberében „keresztény" kereskedő kezébe került a volt zsidó bérlemény. A bérletek visszavonására jellemző, hogy a zsidó bérlők közül többen mentesíthetők lehettek volna, hiszen rendelkeztek világháborús érdemrenddel és az erről szóló igazolást már 1939 márciusában bemutatták a polgármesteri hivatal-150 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának 510/1938. sz. rendelete, tárgya: A vármegye területén a keresztény üzleteket megkülönböztető jelzéssel kellett ellátni. BKMÖL-Kiskunhalas, V / 274 a) Polgármesteri iratok 96/1939. előadóív 151 BKMÖL-Kiskunhalas, V / 274 a) Polgármesteri iratok 96/1938. sz. előadóív 152 Kiskunhalas megyei város 17641/1940 kig. sz. BKMÖL-Kiskunhalas, V / 274 b) Polgármesteri iratok 85. d. 12.744/1941. ad 695/1940. (17641) sz. előadóív 153 Bölöny József: Kereszténység a kirakatban In: História XV évfolyam 4. szám 1993/4 26-27. 154 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának 346/1941. sz. ein. rendelete, tárgya: Zsidók által haszonbérelt városi és községi ingatlanok felszabadítása 1941. szeptember 26. BKMÖL-Kiskunhalas, V / 274 b) Polgármesteri iratok 86. d. 14.277/1941. sz. előadóív 155 A polgármester 1941. októberi jelentése szerint hat zsidó személy közül négynek 1942. május l-jén, kettőnek 1943. február l-jén járt volna csak le a haszonbérlete. Hat zsidó bérlő: Fodor Dezső, Kellner Félix, Neuwirth Lipótné, Práger Irén, Ritter Sándor, Schőn Samuné BKMÖL-Kiskunhalas, V / 274 b) Polgármesteri iratok 86. d. 14.277/1941. sz. előadóív
