Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Végső István: A zsidótörvények hatása a kiskunhalasi zsidóság életére 179
A ZSIDÓTÖRVÉNYEK ÉS A KISKUNHALASI ZSIDÓSÁG 189 ra.7 1 Pontosan nem lehet tudni, hogy mennyien kérték és kapták meg a tanúsítványt az 1939-es választások előtt, de egy 1940. március 18-ai polgármesteri irat 28 zsidó nevet sorol fel, akiket a már említett miniszterelnöki rendeletre hivatkozva „újra" szavazópolgárnak tekintettek.7 2 Nemcsak a szavazópolgárok között, hanem az 1939-es képviselőtestületi választások után a városi képviselőknek is igazolni kellett származásúkat. Az 1939. IV tc. 4. §-a alapján zsidó nem lehetett virilis, de választás alapján bejuthatott a törvényhatósági bizottságba.7 3 Az alispáni rendelet is egyértelműen fogalmazott a vonatkozó országos törvényekre és rendeletetekre hivatkozva a végrehajtás kapcsán: „..._zsidót a törvényhatósági és községi legtöbb adót fizetők névjegyzékébe nem lehet felvenni."7 4 Emiatt a már említett 11 zsidó virilisnek minél előbb szüksége volt arra, hogy mentesítést szerezzen magának a második zsidótörvény hátrányos rendelkezései alól. Azért is kellett sürgősen intézkedniük, mert a városi közgyűlés igazoló választmánya 1939. augusztus 28-án megszűntnek nyilvánította 6 rendes virilis tag és 3 virilis póttag képviselőtestületi tagságát, az 1939. IV tc.-re hivatkozva.7 5 Ez a kilenc személy bizonyára mind fellebbezett a határozat ellen. Kutatásaim során azonban csak négy virilis erre vonatkozó iratait találtuk meg. Ezek a jogi procedúrák azonban elég hosszan, és nem túl eredményesen zajlottak le a zsidó virilisek szempontjából. Jellemző azonban a bonyolult és elhúzódó igazolási ügyekre, hogy a zsidó virilisek még 1939. december 16-án Endre László alispán jelenlétével „megtisztelt" polgármester-választáson is jelen voltak. Az új polgármester Kathona Mihály ekkor nem túl sok jóval kecsegtetve a következőket mondta és ígérte a megválasztását megköszönő beszédébe: „működésében mindig két eszmény fog előtte lebegni, a tiszta erkölcs és a magyar fajvédő gondolat."7 6 A négy virilis mindegyike talált a második zsidótörvény vonatkozó részeiből, és a hozzájuk kapcsolódó rendeletekből olyan mentesítésre feljogosító előírást, amelyet hivatalosan is tudtak igazolni. 1940. január 22-én adták be közösen a fellebbezésüket, amelyről jegyzőkönyv is készült.7 7 A legfurcsább eset mindenképpen Kertész Lászlóé és Kun Benőé, hiszen nekik 1939 augusztusában már egyszer elfogadták az igazolásukat.7 8 Kertész, mint egy dokumentumból tudni lehet, 1939-ben az egyik legtöbbet adózó személy volt Halason. 1940 januárjában 71 Erről a rendelet II. pontja: „Az 1939 évre érvényes névjegyzékekkel kapcsolatban a zsidók választójogosultságában megkívánt kellék igazolása és választójog gyakorlása" szól részletesen. Rendeletek Tára 1939: II. kötet, 786-788. 72 BKMÖL-Kiskunhalas, V/ 274 b) Polgármesteri iratok 62. d. 16/1940. (16.014) ad 4.200/1940. sz. irat 73 Magyar Törvénytár 1939: 133. 74 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának 50.704/1939. kig. sz. rendelete 1939. október 20. BKMÖL-Kiskunhalas, V / 274 b) Polgármesteri iratok 59. d. 13.944/1939. sz. irat 75 Ekkor az igazoló választmány két zsidó képviselőt igazolt tűzharcosnak, vagyis mentesítettnek tekintett, de későbbiekben az ő tagságukat megkérdőjelezték és felfüggesztették. BKMÖL-Kiskunhalas, V/ 274 b) Polgármesteri iratok 92. d. 1.770/1942. ad 12.012/1942. sz. előadóív 76 1939. december 16. Kiskunhalas tisztújító közgyűlés jegyzőkönyve BKMÖL-Kiskunhalas, V / 274 b) Polgármesteri iratok 63. d. 706/1940. (17.695) ad 17.204/1940. sz. irat 77 BKMÖL-Kiskunhalas, V / 274 b) Polgármesteri iratok 92. d. 1.770/1942. sz. előadóív 78 VÖ.: Az 1939. augusztus 28-ai képviselőtestületi határozattal.
