Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Bordás-Giesz István: 1939: Kárpátalja. Kárpátalja területi és történeti földrajzi összefoglalása 159
170 BORDÁS-GIESZ ISTVÁN visszacsatolja. Majd rámutatott azokra a nehézségekre, amelyeket a román kormány támasztott a ruszinszkói katonai akcióval kapcsolatban. De hangsúlyozta, hogy ezek felett a magyar kormány már napirendre tért. Ez alkalommal mondott őszinte köszönetet Jugoszláviának a külpolitikailag válságos hetekben tanúsított lojális magatartásáért. „Kétségtelen — mondotta gróf Csáky —, hogy a jog sérelme nélkül, előrelátással, villámgyorsan, kizárólag saját erőnkből végrehajtott politikai és katonai akció újból öregbítette Magyarország presztízsét. Emellett kapcsolataink régi barátainkhoz szorosabbra fonódtak, a nyugati hatalmak megértéssel viseltettek velünk szemben, a viszony javult Jugoszláviával és nem adom fel a reményt arra, hogy Romániával is újból folytathatjuk a megértésre irányuló ama törekvéseket, amelyek a kárpátaljai akció folyamán nem a mi hibánkból megtorpantak."2 8 Csáky külügyminiszter nem sokkal ezután járt Berlinben és Rómában, ahol őt és a magyar kormányférfiakat „igen nagy barátsággal" fogadták. 1939. március 23-ig Hitler abban reménykedett, „hogy az általa szorgalmazott német-lengyel szövetségi szerződés létrejön. Ebben az esetben Szlovákiát Németország, Lengyelország és Magyarország között osztotta volna föl."29 A hazatérő külügyminiszter kijelentette, hogy Magyarország szomszédaihoz való viszonya a magyar kisebbségek sorsának alakulásától van függővé téve, valamint kifejtette, hogy a Pozsonyban levő magyar képviseletnek diplomáciai jelleget szándékozik adni. A továbbiakban pedig ezt nyilatkozta: „ápoljuk lengyel szomszédainkkal a hagyományos a két nép őszinte rokonszenvére felépített barátságot." Végül elmondta, hogy a külpolitikai helyzetet tekintve „nyugodtan nézhetünk egy hosszabb időre terjedő békés állami munka elé."3 0 Az 1939. évi soproni nyári egyetem megnyitása alkalmával gróf Csáky (mint a város képviselője) tartotta az első előadást. Beszédében hangoztatta, hogy Magyarország katonailag is napról-napra komolyabb tényezővé válik Közép-Európában, s bár a magyar békés nép, mégsem mondhat le jogairól, és nem hajlandó megalkudni. Egy parlamenti felszólalásában pedig leszögezte: „Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a kormány az országot fenyegető minden sérelmet észrevesz és semmiféle eszköztől sem riad vissza a jóvátétel kicsikarása érdekében, ha azt a nagy nemzeti célok összességének tekintetbevétele mellett szükségesnek látja."3 1 A magyar lépést úgy konstatálták az angolok, hogy ez „megegyezik az angol érdekekkel", Cadogan angol diplomata jegyezte meg Barcza György londoni magyar követnek, hogy örömmel tölti el az a tény, hogy Kárpátalja magyar és nem német kézre jutott.3 2 Párizs is „soha nem látott megértést tanúsított" ez ügy kapcsán. A Német Birodalom nem fogta fel diplomáciai vereségnek a magyar katonai akciót. 28 Külügyi Szemle (1939) XVI. 3. - Budapest, 315 - 316. 315 29 Czettler A. (1997) Teleki Pál és a magyar külpolitika 1939-1941. - Magvető, Budapest, 29 30 Külügyi Szemle (1939) XVI. 3. - Budapest, 315 - 316. 315. 31 Külügyi Szemle (1939) XVI. 4. - Budapest, 408 - 409. 408-409 32 Czettler A. (1997) Teleki Pál és a magyar külpolitika 1939-1941. - Magvető, Budapest, 29
