Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - A numizmatika és a társtudományok IV. (Ism.: Kovács László) 1453

TÖRTÉNETI IRODALOM 1455 Nagy Ádámnak az új- és legújabbkori blokkot megnyitó tanulmánya a Kossuth-bankók elpusztítását követte nyomon a begyűjtés Békés megyei dokumentumainak közreadásával. A beszolgáltatni kényszerített, elismervénnyel átvett és összesített állományú papírpénzeket ugyanis nyilvános elégetéssel kellett megsemmisíteni. Kőhegyi Mihály egy 1948 példányos, 1926-1939 között vert ezüst 1 és 2 forintosokból álló, 11 kg súlyú esztergomi kincslelet néhány statisztikai vizsgálatát végezte el. Garami Erikának Az első pengő bankjegyek „imázsváltása" c. cikke már a következő, művészeti témacsoporthoz átvezetve, az 1925 nyarán pályázatra kiírt papírpénzsorozat elbírálásának, külső szakvéleményezésének és gyártásának részleteivel ismertette meg az olvasót. G. Héri Vera a Művészet és társadalom c. írásában az érmeknek a csekély méretükből következő lehetőségeiket maximálisan kihasználó művészi információ közlő és tájékoztató szerepét tárta fel Mátyás király 1486-ban kibocsátott aranyérmével kezdődő sorban. Az uralkodói propaganda és adományozás a 17-18. századra a Métallique histoire igényére terebélyesedett, továbbá kiegészült alkalmi jutalomérmekkel is, valamint a 17. századtól a magánszféra érdeklődésére is számot tartó hétköznapi témák ábrázolásának elterjedésével. L. Kovásznai Viktória az előző témát a 19-20. századot érintően bontotta ki azon változás kapcsán, hogy az éremmüvészet a polgárosodással kilépett arisztokratikus keretei közül és „közösségi indíttatású üggyé vált". Ezt az ún. miscellán típusok, majd a díjérmek (kiállítási, jubileumi, sport, művészeti stb. kibocsátások) elterjedése jelezte. Az 1960-as évektől ez a folyamat művészileg tömegesedett és ellaposodott, bár a bemutatott kivételek a magas színvonal megőrzését is jelezték. Bárányi Anna a zenedék (zeneiskolák) emlékérmeiből tallózva, a budapesti Nemzeti Zenede fennállásának 50. évfordulója alkalmából 1890-ben kibocsátott, Anton Scharf készítette ezüst- és bronzérem kompozícióját taglalta. Bertók Krisztina a Magyar Tudományos Akadémia díj- és jutalomérmeinek választékát adta közre gazdagon illusztrálva az 1863-ban megvalósult első díjéremtöl napjainknak az MTA központja, ill. tudományos osztályai által adományozható érmeinek sorozatáig. Pandula Attila Női rendjelek a Habsburg Birodalomban és az Osztrák-Magyar Monarchiában c. tanulmánya az Erény Rabszolganői Rend (1662-), a Csillagkereszt Rend (1668—), valamint az Erzsébet Rend és az Erzsébet Érem (1898-) létrejöttét, alapszabályát, fokozatait és érmeik leírásait foglalta össze. Lakatos Sarolta a pápai érdemrendek történetét vázolta fel a nyíregyházi múzeum Kállaygyűjteményének példányai kapcsán, a jelenleg is létező öt kitüntető rend insigniáit tárgyalva. A két legrangosabb rend, a Krisztus Rend (1319—) és az Aranysarkantyú Rend (1539?-) rendjelei nincsenek képviselve a nevezett gyűjteményben, amelyben viszont a Pius Rend (1847-), a Nagy Szent Gergely Rend (1831—) és a Szent Szilveszter Pápa Rendje (1905—) nagykeresztje megtalálható. Rainer Pál „egy a 19. század végén született, mindkét világháborúban részt vett, az elsőben orosz hadifogságot szenvedett, szolgálatát még az 1868-as honvédségben kezdő, majd a trianoni Magyarország hadseregében folytató, s utóbb az 1945 utáni »demokratikus« honvédség megszervezésében is részt vett, végül a kommunista diktatúra áldozatául esett magyar honvédtiszt", vitéz Réthy Andor m. kir. ezredes (1890-1951) életútját mutatta be kitüntetéseinek közreadott dokumentumai tükrében. A méltatlan rövidségű annotációkból álló felsorolás talán elégséges a kötet tanulmányai sokrétűségének és tudományos értékének bemutatásához. Sajnálatos, hogy a kitűnő munkának a hazainál szélesebb körű használhatóságát lerontja az a — bizonyára a szerkesztői óhaj és kivárás ellenére — előállott helyzet, hogy német nyelvű összefoglalás csupán Gyöngyössy M., Ulrich A., Szemán A. és Nagy A. munkájához készült. Végezetül apró megjegyzésként e sorok írója helyesnek tartaná, hogy a formálódó magyar szaknyelvben egyértelműen megkülönböztessék az érme, érméje, érméi 'fémpénz', illetve az érem, érme, érmei 'kitüntetés, emlékérme' fogalom (vö. Kovács László: A kora Árpád-kori magyar pénzverésről. VariaArchHung 7 [1997] 11: 1. jegyzet), amely az egyes írásokban nem következetesen azonos értelemben használtatott. Kovács László