Századok – 2003
TÖRTÉNETI IRODALOM - A numizmatika és a társtudományok IV. (Ism.: Kovács László) 1453
1489 TÖRTÉNETI IRODALOM A NUMIZMATIKA ÉS A TÁRSTUDOMÁNYOK IV. Konferencia Esztergomban, 1999. október 1-3. Szerk. Torbágyi Melinda Argumentum Kiadó, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Numizmatikai Társulat, Budapest, é. n. [20031, 260 o. + 117 kép, 4 tábla, 4 ábra, 6 táblázat A magyar numizmatikai kutatás eredményeit módszeresen ismertető konferenciakötet-sorozat negyedik tagjának (A numizmatika és a társtudományok. Konferencia Szegeden, 1993. október 25-26. Szerk. Nagy Ádám. Szeged, 1994; A numizmatika és a társtudományok II. Konferencia Debrecenben, 1995. október 2-4. Szerk. Krankovics Ilona. Debrecen, 1996; A numizmatika és társtudományok III. A Nyíregyházán 1997. október 17-19. között tartott konferencia előadásai. Főszerk. Németh Péter. Szerk. Ulrich Attila-Lakatos Sarolta. Nyíregyháza, 1999) lapjain a hazai pénztörténet időszakai közül 1 tanulmány a kelta, 6 pedig a római kort érintette, majd a tárgyalás nélkül maradt népvándorlás-, honfoglalás- és Árpád-kort követően 6 szerző tekintett át középkori és kora újkori (14-17/18. század) témát, végezetül hárman 19-20. századi kitekintést adtak, míg az éremművészet általános kérdéseiben 2, konkrét ügyeiben további 5 tanulmány kívánt eligazítani. R. Alföldi Mária a római-kelta blokk bevezetéseképpen a germán törzsek területén előkerült római kincsleletek értékelésének megoldatlan kérdéseit hangsúlyozva arra mutatott rá, hogy miután a germán Barbaricumban viszonylag csekély római érmemennyiség látott napvilágot, e pénzek itt elsősorban nem forgalmi fizetőeszközként, hanem értékmérőként forogtak. Tóth Endre az egykori Iovia, azaz a Tolna megyei alsóhetény-sűlyedtvári 4. századi római erőd és a limes mögötti belső erődök sorozatába tartozó párhuzamai kutatástörténetét, valamint a tipikus beépítésük szakaszait s az alaprajzukat vázolta fel, részben az előkerült érmeleletek keltező lehetőségeire építve. Eszerint ezeket a katonai létesítményeket Nagy Constantinus és fiai korában (328-363) emelték, majd védműveiket I. Valentinianus idejében (364-375) megerősítették. Bíró Sey Katalin — Tóth E. tanulmányának kiegészítéseképpen — közös munkájuk rövid, előzetes áttekintéseként számolt be a ioviai ásatási érmékről s a szórvány- és kincsleletekről, amelynek eredményei összecsengtek Tóth E. megállapításaival. Farkas Editnek a római érmekincsek történeti értékét tárgyaló, példákkal bőségesen illusztrált cikke összefoglalásában írottakat bármely korszak kutatója megszívlelheti és minimális követelménynek tekintheti: „Azontúl, hogy egy-egy leletben nem egyszer numizmatikai ritkaságokat is találhatunk, az előkerült kincsek sokoldalú információkat jelentenek a tudós számára egy adott korszak gazdaságtörténeti, historiográfiai szempontból való értékeléséhez. Sajnos a korábbi időszakokban azonban nem minden esetben tartották egybe a kincsleleteket, nagy részük hiányos, s az eredeti leletekből néha csak csekély mennyiségű pénz áll a kutatás rendelkezésére. Egy adott időszak feldolgozásához feltétlen szükség van a kincsleletek újbóli értékelésére, a pénzek ismételt meghatározására korszerűbb katalógusok alapján." Facsády Annamária és Redő Ferenc közös tanulmányának bevezetője is a fenti gondolatokra rímel, amikor a szerzők az FMRU (Die Fundmünzen der römischen Zeit in Ungarn. I: Komitat Fejér. Hrsg. von Jenő Fitz. Bonn-Budapest, 1989; II: Komitat Györ-Moson-Sopron. Hrsg. von Vera Lányi. Bonn-Budapest, 1993; III: Komitat Komárom-Esztergom. Hrsg. von Ferenc Redő. Berlin-Budapest, 1999) negyedik kötete előzetes gyakorlati célkitűzéseinek bemutatása előtt megállapítják, hogy „Aquincum pénzforgalmának teljes vagy teljességre törekvő feldolgozása, illetve a leletek közlése, régi adóssága kutatásunknak". Az FMRU korábbi köteteinek tanulságai alapján segédleti célként jelölték meg egy antik természetföldrajzi térkép elkészítését, s az összefoglaló lelőhely térkép részletezőbb topográfiai térképlapokkal való kiegészítését, amelyhez lelőhelyenként topográfiai-régészeti bevezetés csatolandó. A lelőhelyes érmék mellett felértékelődtek a területre vonatkozó érmegyűjtemények is, s a teljes anyagot adatbázisként valamilyen adathordozón vagy az interneten lehetne naprakészen hozzáférhetővé tenni, de a szokásos könyvformátumban is publikálni kell.
