Századok – 2003
KISEBB CIKKEK - Zgórniak; Marian: Lengyel ultimátum Litvániához 1938-ban 1445
KISEBB CIKKEK 1451 szélgetésről írott jelentése március 18-ról 19-re virradó éjszaka érkezett Varsóba, vagyis már azután, hogy az ultimátumot elküldték. Beck úgy határozott, hogy a szovjeteknek nem ad választ, mert megérkezett a hír, hogy Litvánia elfogadta a feltételeket és kész a diplomáciai kapcsolatok felvételére31 . A lengyel katonai intézkedéseket visszavonták. Március 19-én reggel Smetona köztársasági elnök összehívta a kormány redkívüli ülését, hogy megtárgyalják a kialakult helyzetet. Lozoraitis külügyminiszter, miután előteijesztette a külföldön megtett, de eredményt nem hozó segítségkérő lépéseket, a lengyel követelések egészének elfogadását javasolta Két miniszter az ultimátum elutasítását javasolta A kérdést a hadügyminiszter, Rastikis tábornok döntötte el, aki szerint a litván hadsereg ugyan védekezhet, felvonulhat, de nincs esélye az egész lengyel hadsereggel szemben. Éppen ezért a kérdés békés megoldása mellett volt.3 2 A német kormány álláspontja a lengyel akcióval szemben kifejezetten ellenséges volt. Hitler nem kívánt Európában olyan területi változásokat amelyekből nem tud hasznot húzni, és nem kívánt Lengyelország helyzetének megerősödéséhez hozzájárulni. A német kormány a lengyel intézkedésekről elég későn, csak március 16-án értesült, amikor a litván kormány értesítette a német külügyi hivatalt a kritikus helyzetről.3 3 Amikor Ribbentrop megismerte a lengyel ultimátum szövegének első változatát3 4 , azt Németország részéről elfogadhatatlannak tartotta. Szerinte a Birodalom nem engedheti meg, hogy Litvániát a lengyelek elfoglalják, mert így Németország elveszti a csere 31 Diariusz i Teki Jana Szembeka T. IV. 89-90. 32 Lossowski i.m. 286. 33 ADAP Serie D. V. k. nr. 332, 357-358. 34 Uo. nr. . 327 és 361. 35 Ribbentrop jegyzete 1938. febr. 17. uo. nr. 329 és 362. tárgyát a lengyelekkel Danzigról és a folyosóról szóló tárgyalásokban. A németeknek lengyel-litván konfliktus esetén azonnal el kell foglalniuk a Memel-vidéket és Németországhoz kell csatolni3 5 . Ennek szellemében és annak ellenére, hogy az Anschluss lekötötte őket, 1939. március 18-án Hitler kiadta Keitelnek3 6 a parancsot a Memel vidék elfoglalásának előkészítésére. Az elgondolások szerint a német hadseregnek nemcsak a kikötőt és a környező területet kellett volna megszállnia, hanem Litvánia egész dél-nyugati részét, egészen a Dubissa folyóig.3 7 Tekintettel arra, hogy Kelet-Poroszországban kevés német erő állt rendelkezésre, és mozgósítás nélkül az akcióhoz csak egy gyaloghadosztályt és 1 lovasdandárt tudtak volna bevetni, a szárazföldi hadseregnek csak a haditengerészet nyújthatott volna segítséget. Már március 16-án a haditengerészet századosa Friedrich Frisius arra hívta fel a figyelmet, hogy a lengyel-litván feszültség miatt a kelet-poroszországi kikötőkbe kell irányítani a Sweinemündében állomásozó rombolókat, hogy meggátolják a lengyel haditengerészet egységeinek Klajpedába vezető útját.38 A német haditengerészet és a szárazföldi hadsereg a felvonulás állapotában volt, amikor megérkezett a hír, hogy Litvánia elfogadta a lengyel ultimátumot. Ez nem a német diplomácia részvétele nélkül történt meg. Amikor Ribbentrop megismerte a mérsékelt lengyel követeléseket tartalmazó ultimátum szövegét, a litván kormánynak annak elfogadását javasolta. Hitler Csehszlovákia megsemmisítéséről szövögette terveit, és nem kívánt egyelőre Lengyelországgal súrlódásokat, a Balti-tenge-36 International Military Tribunal Nueremberg (INT), XXIV. к. 481. ADAP V. к. nr. 333,365. Jodl's Official Diary. ШТ XXVII. k. 372. 37 ADAP V. k. nr. 333, 365. 38 Uo. V. k. nr. 323, 358-359.
