Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Varga E. László: Orlowski Leó budapesti lengyel követ visszaemlékezései II. 1389
1392 VARGA E. LÁSZLÓ ügyében. Igaznak valószínűsíthető Orlowskinak az a megjegyzése, hogy a német követnek többször hazudott, mint neki. Orlowski és az angol követ tiltakozása ellenére a követséget német nyomásra be kellett zárni. így a diplomáciai kapcsolatok 1941. január l-jével megszűntek. A kormányzó személyes vendégeként, magánemberként maradásra próbálta bírni, állandó anyagi juttatást ígért neki a háború végéig. О az elutazást választotta. A Budapesten birtokába jutott információk alapján Athénban tájékoztatta a görögöket Hitler balkáni terveiről. Budapesti missziójának befejeztével Londonban jelentkezett a Sikorski kormánynál, ahol nem tartottak igényt szolgálataira, beosztást nem kapott. Az Egyesült Államokba távozott, ahol 1949-50-ben az ENSZ Gyermek Alapjánál (UNICEF) dolgozott. Nyugdíjasként a New York-i Pilsudski Intézet tagja volt. Elete vége felé, 1973-ban hazatért Lengyelországba. Krakkóban élt rokonainál, 1976-ban halt meg. Varsóban a családi sírboltban helyezték nyugalomra. A követség irattárának egy részét Budapestről történő elutazásakor magával vitte, ami naplóival, feljegyzéseivel, sajtógyűjteményével, visszaemlékezéseivel, későbbi cikkeivel, hivatali levelezésének egy jelentős részével együtt a Pilsudski Intézet Levéltárában New Yorkban található, Archiwum Ogólne V/4/C-D jelzet alatt. Személyével kapcsolatos magánlevelezése a Názáreti Nővéreknél Krakkóban van. Politikai-diplomáciai tapasztalatait tanulmányban írta meg. (A politikáról, London, 1967.). Kiadta a lengyel Nobel-díjas író Reymont levelezését, Benyovszky Mórról könyvet írt. Két visszaemlékezést tett közzé Párizsban, lengyel emigráns folyóiratban. Az elsőt „Budapesti visszaemlékezés" címmel 1952-ben, a másodikat „A háború első hírei" címmel 1963-ban. (Wspomnienie z Budapeszta. Kultura, Paryz. 1952. nr. 10., Pierwsze wiadomosci о wojnie. Kultura, Paryz. Zeszyty Hitoriczne 1963. nr. 3.) Az alábbiakban 1939 nyarára-őszére vonatkozó visszaemlékezéseinek hátterét világítjuk meg; részletet közlünk a visszaemlékezésből, végül közzétesszük az ügyre vonatkozó lengyel ill. magyar külügyi forrásokat. 1939 nyarán, miközben a magyar kormányfő Teleki miniszterelnök legfőbb törekvése volt, hogy a várható német-lengyel fegyveres konfliktustól távol tartsa az országot, a magyar-lengyel viszonyban egy olyan váratlan esemény következett be, amely nagyban érintette a német-magyar kapcsolatokat is. Július 5-én 11 polgári személy — 7 magyar, 3 szlovák, 1 horvát — Kárpátalján keresztül illegálisan Lengyelországba ment, és jelentkezett a határőrség századánál Slawskban. Kérték, hogy használják fel őket a németek elleni harcban. A lengyel VKE2. osztálya szerint német provokátorok voltak és visszatoloncolták őket Magyarországra.1 6 Csáky tudomására július 13-a körül jutott, hogy a Rongyos Gárda Héjjas csoportjának néhány tagja átment Lengyelországba, és ott a németek elleni fegyveres katonai szolgálatot kívántak vállalni.1 7 A külügyminiszter információjának 16 AAN Warszawa, MSZ Pill. Wçgry t. 6598. 49/W/39 sz. irat. A Stanislawöwi Megyei Belügyi Hivatal jelentése a külügyminisztériumnak 1939. július 12. Lásd a függelékben közölt 4.sz. dokumentumot. 17 MOL K64 küm.res.pol. - 1939-17-598 res.pol. Csáky 5944/112 sz. titkos számjeltávirata Horynak 1939. július 13. Lásd a függelékben közölt 5.sz. dokumentumot.
