Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Polyák Péter: A "keleti élettér" hitleri germanizálása 1365
1376 POLYÁK PÉTER vak nagysága és típusai, vidék és város összeköttetési vonalai stb.), ami 1941 februárjára nagyjából be is fejeződött.2 1 Himmler ebben az időben több állásfoglalást is kiadott, melyek zavarosságuk ellenére is igen pontos képet nyújtanak a náci vezetés embertelen fajpolitikai elképzeléseiről. Egy 1939 október 24-én tartott előadásában nagyívű távlati céljai ismertetését igen bizarr részletkérdésekkel kötötte össze. (Ilyen irányú érdeklődése arra is visszavezethető, hogy maga Himmler is mezőgazdász végzettségű ember volt.) Kifejtette, hogy a ,,katonának is alkalmas telepeseknek" a keleti határ „őrbástyájává" kell válniuk a szlávság felé, gyermekben gazdag népiséget" kell alkotniuk valamint uralkodásra hivatottak a csupán munkavégzésre alkalmazható lengyelek felett. Hosszasan vizionált arról, hogy a telepesek milyen „egészséges paraszti környezetben" fognak élni, hogy „házassági kölcsönként" felfogott jelzáloggal terhelt házaikat és földjeiket (az építőanyaggal együtt) az állam biztosítja majd a számukra pontos tervezés szerint. Arról, hogy a telepes új otthona „nem lesz se fényűző, se primitív", a „higiéniára nagy súlyt fektetünk" majd, a pincében lesz „mosókonyha", „fürdőkád", zuhanyozó a gazdának, ha izzadtan hazajön földjéről", „takarmányfőző készülék", lesz „vízvezeték", „villanyáram", a faluban pedig lesz „tanácsház és közösségi ház" a kikapcsolódásra. Összefoglalva kijelentette, hogy „50-80 év múlva a nagy keleti telepítési területen 20 millió német telepesnek kell élnie, akikből 10 millió parasztnak 8-10 gyermeke lesz...Ha nem lesz több elosztanivaló föld, akkor, ahogy az a történelemben folyton ismétlődik, a kard erejével kell új földet szereznünk ",22 1940. júniusi 24-i emlékiratában Himmler ismét a germanizálás elveiről értekezik. Megállapította, hogy egy terület csak akkor tekinthető igazán németnek, ha az utolsó emberig németek lakják. A lakosságkeveredést az egész németségre veszélyesnek tartotta, mivel „a vérszerinti keveredésből a fajkeveredés rossz példája indul ki". Ezért az idegen lakosságot, vagyis a lengyeleket csupán a német telepítéssel kapcsolatos építkezéseken lett volna szabad alkalmazni, utána pedig gondos szűréssel fokozatosan el kellett volna távolítani őket a Főkormányzóságba. Ugyanakkor azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy Jófajú lengyeleket" elnémetesítés céljából családostul vagy egyenként német falvakban telepítsenek le. Leszögezte, hogy az „idegen fajú (lengyel) vándormunkások" számára „szent és örökérvényű törvény" lesz, hogy mindenféle ,gazdasági és társadalmi egyenjogúsítás" germán emberekkel „lehetetlen és tilos", akárcsak a „nemi keveredés". A nemi és faji keveredésért szigorú büntetést helyezett kilátásba, „idegen fajúaknak bitót", német férfiaknak és nőknek koncentrációs tábort. „Csak a hajlíthatatlan keménység...tudatosíthatja népünkben azt a törvényt, mely szerint az ilyen fajtájú emberek és népünk között olyannyira kevés kapcsolat van, mint köztünk és a négerek közt" - írta Himmler. Majd: „Valamennyi itt, a Keletre vonatkozóan megfogalmazott gondolat ugyanolyan érvénnyel bír minden idegen nép által lakott és a Német Birodalomhoz került új tartomány számára. " Hogy Himmler gondolatai mennyire egyeztek Hitler nézeteivel, bizonyítja az a sor, melyet június 30-án jegyzett emlékirata egyik lapjára: , Д Führer azt mondta, hogy pontról pontra helyes. " 21 Uo. 90., 94. 22 Uo. 3. dok., 119-121.
