Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927.Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság 1307
MAGYAR-JUGOSZLÁV DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK 1918-1927 1329 sietett felajánlani, hogy a beszélgetés során frissen nyert „impressziói" alapján ki fog dolgoztatni egy ilyen tervezetet Budapesten.7 1 Az említett frissen nyert „impressziók" egyúttal a magyar külügyminiszter-helyettes jugoszláv közeledéssel kapcsolatos gyanakvását támasztották alá. Az a jugoszláv vélemény ugyanis, hogy a Magyarországgal kötendő egyezmény oly módon is rendezhető, hogy az ne sértse Belgrád meglévő egyezményeit, egyet jelentett a kisantant bevonásával a tárgyalásokba. Mint említettem, a csehszlovák és a román politika nem sokkal a mohácsi beszéd elhangzása után igyekezett úgy beállítani a tervbe vett magyar-jugoszláv megegyezést, mint amely a magyar-kisantant viszony szabályozását célozza. Szeptember közepén csatlakozott e hangokhoz a jugoszláv sajtó is. Magyarország céljaival természetesen szöges ellentétben állt a kisantant mindegyik tagjával megnemtámadási szerződést kötni, hiszen azáltal önszántából ismerte volna el a kisantantot és a fennálló határokat. A magyar-jugoszláv politikai egyezmény megkötésének esélye így minimálisra csökkent, s hogy mégsem száműzték teljesen egyik országban sem a lehetőségét, annak okát abban leljük, hogy mind Budapest, mind Belgrád hasznosnak tartotta Olaszországgal kapcsolatos céljai eléréséhez olykor-olykor előhúzni. Belgrád esetében azt volt hivatott demonstrálni, hogy nincs teljesen körbezárva, míg Budapesten úgy tekintettek rá, mint olyan eszközre, amellyel vonzóbbá tehetik az országot Olaszország szemében. A Bethlen-féle tervezet tehát —jórészt Khuen-Héderváry ellenvetései miatt, amelyeket a jugoszláv sajtó hangjai mellett immár Nincic magyar kollégájának tett kijelentései is igazoltak — nem jutott el Belgrádba. A külügyminiszter-helyettes a jugoszláv közeledési szándékok őszinteségének kétségbe vonása mellett, amiatt is aggódott, hogy a tervezetben vázolt politikai megállapodás Olaszország részéről milyen fogadtatásban részesülne, főleg, ha az nem Róma közvetítésével jön létre.7 2 Nem tudjuk, hogy a magyar diplomácia milyen információval rendelkezett a jugoszláv-olasz viszony elmérgesedéséről, de feltételezhetjük, hogy augusztus végén és szeptember elején már tudomása volt annak elmérgesedéséről.7 3 Olaszország valóban élénken érdeklődött a magyar-jugoszláv kapcsolatok alakulása iránt. Eleinte azért, mert nem kis mértékben az ő céljait is szolgálta 71 Walko hallgatását a miniszterelnöki tervezetről lehet taktikázásként is értékelni, valószínű azonban, hogy a magyar külügyminiszter hallgatásában szerepet játszott a Bethlen-féle tervezet gyenge pontjaira rámutató vezértitkári értékelés is. 72 Iratok Ш. 781. 73 Khuen-Héderváry Bethlen tervezetét boncolgató táviratában figyelmeztette Walkót: „Nem szabad elfelejtenünk, hogy a legutóbbi időben indiciumok vannak arra nézve, hogy a jugoszláv-olasz viszony már kevésbé jó, mint amilyen egy ideig legalább látszólag volt." Uo. Budapesten feltehetően értesültek Mussolini 1926. június végi akciójáról is, amikor a Duce a nettunói konvenciók jugoszláviai ratifikációja körüli huzavonát követően azt követelte Zogutól, hogy a Nagykövetek Tanácsa 1921 november 9-i határozata értelmében ismerje el Olaszország jogát az albán érdekek védelmére, amennyiben Albánia függetlensége veszélyeztetve lenne. Az ultimátum-szerű követelés elutasítása esetére a tiranai olasz követ a kapcsolatok megszakítását helyezte kilátásba. Az ügyről Belgrádban a hétvégének és a szerb nemzeti ünnepnek (június 28, Szent Vid és a rigómezei csata napja) köszönhetően csak három napos késéssel értesültek, ami elegendő idő volt ahhoz, hogy az angolok elérjék Mussolininál, hogy nyugtassa meg a jugoszlávokat, tiszteletben tartja Albánia függetlenségét és integritását. PRO FO 371/12212, С 241/241/92
