Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927.Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság 1307
MAGYAR-JUGOSZLÁV DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK 1918-1927 1319 ideje alatt az ellenőrzést bármikor visszaállíthatják. Bethlennek politikai téren is kompromisszumot kellett kötnie. Feladva a kisantant megkerülésének elvét, a kölcsön megszerzése érdekében olyan ütőn kellett haladnia, amely a szomszédokkal való kapcsolatok normalizálása, a politikai párbeszéd és a gazdasági közeledés irányába vezetett, s erről az útról nem látszott célszerűnek hirtelen letérni. Cserébe viszont a kisantant lemondott arról, hogy részt vegyen Magyarország katonai és pénzügyi ellenőrzésében. S hozzájárult ahhoz is, hogy Magyarország a békeszerződésből adódó terhek fejében 1926-tól a kölcsön 20 éves törlesztése alatt összesen 179 millió aranykoronát fizessen.44 A kapcsolatok normalizálása A népszövetségi kölcsönhöz való jugoszláv hozzájárulás megszerzése érdekében folytatott szeptemberi tárgyalások során felmerült a két ország közötti kapcsolatok normalizásának szükségessége is. Erre mindkét fél részéről megvolt a hajlandóság, legalábbis szóban. A szándék demonstrálására 1924-ben mindkét állam új követet akkreditált a másik fővárosába. Ez elsősorban jugoszláv részről volt jelzés értékű, mivel Milojevic, az addigi jugoszláv követ kifejezetten magyarellenesnek volt mondható, akinek visszahívását a magyar kormány már többször szorgalmazta. Magyarország pedig Hory András személyében egy olyan tehetséges és viszonylag fiatal diplomatát nevezett ki belgrádi követévé, aki valóban szívügyének tekintette a két ország közötti megbékélést. A közeledési kedv megélénkülése mögött más-más indokok húzódtak. Magyar részről továbbra is a kisantant fellazítását remélték elérni, túl azon, hogy fontosnak tartották a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok rendezését is, illetve a jugoszláviai magyarság helyzeténekjavítását.4 5 A közeledés sikerének megítélésében két vélemény volt a magyar politikai vezetésben. Daruváry Géza külügyminiszter, illetve Horthy úgy vélték, hogy jók az esélyek a kapcsolatok javítására. Hasonló nézetet vallott Bethlen is, aki a Genfben Nincic-el folytatott tárgyalásai alapján arra a megállapításra jutott, hogy meg lehet kísérelni a Jugoszláviához való közeledést. Ezzel szemben Kánya Kálmán, a külügyminisztériumi vezértitkár úgy látta, hogy a viszonyok az elmúlt évek alatt semmit sem javultak, s a belgrádi kormánytól továbbra sem várhatnak mást, mint rosszindulatot.46 A jugoszláv közeledési hajlandóság hátterében viszont nem a diplomáciai kiútkeresés és kezdeményező készség állt. Magyarországgal kapcsolatos politikáját, esetünkben közeledését, döntően az Olaszországhoz való viszonya határozta meg. Mussolini ugyanis 1923. nyarán keményebb hangot ütött meg Belgráddal szemben, ami nem csekély mértékben hozzájárult a jugoszlávok Magyarországnak megítélendő népszövetségi kölcsönnel kapcsolatos engedékenyebb magatartásá-44 Az 1924. évi magyar államkölcsön. 108. 45 Hogy mekkora szerepet játszott a magyar külpolitikai lépések megfogalmazásánál az utódállamokhoz került magyarság helyzetének javítása, illetve befolyásoló tényezőként szerepeltek-e az utódállamokkal való diplomáciai kapcsolatok alakulásában, arról nincs egységesen elfogadott nézet a jelenkori magyar történetírásban. 46 Hory András: Bukaresttől Varsóig. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt írta, magyarázó jegyzetekkel ellátta Pritz Pál. Gondolat, Budapest, 1987. 131.