Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Vonyó Tamás: A megkésett fejlődés porosz útja. A császári Németország gazdasági fejlődésének sajátos forrásai 1275
A MEGKÉSETT FEJLŐDÉS POROSZ ÚTJA 1297 A császári Németországban a gazdaságpolitikai irányítás szervezete is tükrözte az állam központosítási törekvéseit, amennyiben eleinte a legfelsőbb közigazgatási hivatal, a Kancellári felelt a birodalmi gazdaságpolitika kialakításáért. Bár hosszü idő telt el az össznémet Kereskedelmi és Ipari Minisztérium felállításáig, szerepkörét a gyakorlatban a hazai termelési kapacitások jelentős részét felügyelő porosz Kereskedelmi Minisztérium töltötte be. Természetesen, mint a korszak minden országban, az állami jelenlét a Második Birodalom alattvalóinak életében sem vált annyira érzékelhetővé, ahogy azt a mai szemlélő modern viszonylatban meghatározónak vélné.10 3 A birodalmi kincstár az állami kiadások 29,3 %-át felügyelte 1881-ben és 34,9%-át 1907-ben, így jelentősen elmaradt az egyes államok mögött. A központi adóbevételek 1881-ben a nettó hazai termék mindössze 1,7%át, 1907-ben pedig 3,2%-át tették ki, részben azért, mert a kincstár nem vethetett ki jövedelemadót az első világháborút követő pénzügyi reformot megelőzően.104 Ki kell azonban jelentenünk, hogy a poroszosított német állam hatalmának és a gazdasággal való összefonódásainak lassú, de tendenciózus erősödése mái- egy új centralizált politikai struktúra felé mutatott, mely az ország és a nemzetgazdaság huszadik századi fejlődésének központi vonása lett. Amennyiben elfogadjuk azt az állítást, miszerint „az állam a mögötte álló társadalmi erőknek csak közvetett függvénye"10 5 , világossá válik az angolszász liberális gondolkodásnak ellentmondó protekcionista gazdaságpolitika valós eredete. Nem a neomerkantilizmus emelte a német gazdaságot kontinentális riválisai fölé, annak fejlődése a rendelkezésre álló erőforrások meglétéből és rendkívül hatékony felhasználásából fakadt. Az ipari kapitalizmus sajátosan porosz formája viszont alapvetően meghatározta azt a gazdaságpolitikai kurzust, amely a megújult viszonyok mellett meg tudott felelni az uralkodó társadalmi elvárásoknak. Nagy-Britannia ipari modernizációja, legalábbis ami a 19. század második felének gyáripari forradalmát illeti, már egy alapjában átalakult, politikai önszerveződésében demokratizálódott társadalom keretein belül ment végbe. Mivel a kormányzati politika mozgásterét az aktuális társadalmi környezet határozta meg, a mindenkori gazdaságpolitika irányvonalának az immáron átformálódott politikai élet modern, szabadelvű eszmevilágát kellett tükröznie. A Német Császárság esetében a fejlődés logikája fordítottnak bizonyult, amennyiben a gazdaság strukturális és technológiai modernizációja megelőzte a szigetországban ennek a folyamatnak az alapjául szolgáló társadalmi megújulást. Az államhatalom részben mesterséges konzerválása ahhoz vezetett, hogy a gazdasági realitások és a politikai berendezkedés messze kerültek egymástól. A fantasztikus ütemben modernizálódó piaci szféra és a tradicionális osztályok közötti társadalmi egyensúly fenntartása tehát ismét csak mesterséges eszközökkel, az állam bevonásával volt elképzelhető.10 6 103 Treue 1999, 253. 104 Sommariva - Tullio 1987, 58. 105 Berend - Ránki 1987, 284. 106 Vonyó 2001, 53.
