Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Vonyó Tamás: A megkésett fejlődés porosz útja. A császári Németország gazdasági fejlődésének sajátos forrásai 1275
A MEGKÉSETT FEJLŐDÉS POROSZ ÚTJA 1279 alatt állt. Az eredetileg adminisztratív okok miatt létrejött, majd később hatalompolitikai tényezőként kezelt vámunió a német gazdasági fejlődés egyik alaptényezőjének bizonyult. Jelentős mértékben bővítette a belső piacot, s ezzel lehetővé tette az ipari és mezőgazdasági termékek szabad áramlását.19 A porosz vezetés és List programjának súlya viszont arra vezetett, hogy a német gazdasági fejlődés egy sajátosan államközpontú kapitalizmus keretében bontakozott ki már a nemzeti egység megvalósítása előtt is. Az iparosítás további feltétele volt a belső piac részben még mindig izolált régióinak összekapcsolása egy egységes és hatékony közlekedési hálózat létrehozásával. Mivel a folyami szállítás lehetőségei — Angliával ellentétben — természetföldrajzi okok miatt igen korlátozottak voltak, egyetlen megoldásként a vasútépítés kínálkozott. Ráadásul a vasút fejlesztése nemzetközi szabványok szerint történt, így külföldi alapanyagok és technológia felhasználásával egy viszonylag elmaradott országban is megvalósíthatóvá vált.2 0 A vasút tehát lényeges kezdő lökést adott a német gazdaságnak, hogy kilépjen korábbi relatív elmaradottságából, és mobilizálja addig csak potenciális erőforrásait. A vasút megszüntette az egyes iparvidékek tradicionális előnyeit, és új ipari körzetek kiépítését illetve fejlesztését tette lehetővé, különösen a Ruhr-vidéken és a későbbi birodalmi főváros, Berlin környékén. A közlekedési rendszer kiépülése hozzájárult a regionális árkülönbségek mérséklődéséhez is, így a 19. század közepére az egységes belső piac kialakulása már jelentősen előrehaladt.2 1 A vasúti eszközök kezdeti importja felvetette az importhelyettesítés gondolatát, és ezzel jelentős ösztönző erőként hatott a német nehézipar fejlődésére. Semmilyen más széleskörű beruházás nem teremtette volna meg ilyen gyorsan a fejlett brit technológia alkalmazásának lehetőségét, serkentette volna ilyen mértékben a mérnöki tudományok fejlődését, és semmiképpen nem jelentett volna megfelelő piacot Németország hatalmas szénkészleteinek.2 2 A vasútépítés természetesen temérdek pénzt emésztett fel, így mind az állam, mind a hazai tőkeképződés szerepét kiemelte. Egy olyan országban, ahol a pénzpiacokat korábban kizárólag államkötvények uralták, a vasúti részvények a pénzügyi befektetések űj dimenzióját teremtették meg, és ezzel uralkodóvá tették a részvénytársasági formát a német iparfejlődésben.2 3 Mivel a vasút magas hozamokat ígért, az építkezések további beruházásokat indukáltak, Poroszországban pedig az állam maga is ösztönözte a vasúti géppark hazai előállítását — felismerve a vasút gazdasági és katonai jelentőségét egyaránt. A Borsig-féle lokomotívok előállítása a kor csúcstechnológiájához való közvetlen felzárkózást is jelentette, ami hasonlóan magas technikai szintű iparágak számára teremtett további keresletet.2 4 19 Kemp 1985, 92-93. 20 Görtemaker 1989, 160. 21 Berend - Ránki 1987, 258. 22 Kemp 1985, 93. 23 Pollard, Sidney: Peaceful Conquest. The Industrialisation of Europe 1760-1970. Oxford University Press. New York, 1994. 136. 24 Biek, Volker: Der deutsche Weg. Unser nationaler Aufbruch ins 21. Jahrhundert. VGB Wirtschaft. Berg am Starnberger See, 1999. 221-222, 225.
