Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején 3
8 HÁMORI PÉTER ka-napszámban ledolgozták a büntetést). A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy az elképzelés működésképtelen. Korábban ugyanis a meglévő közösségi szolidaritást egészítették ki (vagy éppen testesítették meg?) a község időlegesen vagy (sokkal ritkábban) tartósan rászoruló lakosainak megsegítésére szánt pénzalapok. Amikor viszont erről 1898-ban törvény született, akkor annak alkotói a megkopott, vagy sokkal inkább: a felszaporodott, korábbinál sokkal nagyobb számú nincstelennel mit kezdeni nem tudó szolidaritást akarták pótolni. Erre azonban a községi segélyalapok teljességgel alkalmatlanok voltak. Forrásaik, a kihágáspénzek és később a záróra-meghosszabbítási díjak („vigalmi adók") olyan csekély bevételt eredményeztek, hogy abból mindössze néhány személy alkalmankénti 40-50 fillérrel való támogatására, vagy 10-15 koronás „egyszer s mindenkorra" való „segélyezésére" tellett. Hozzájárult ehhez, hogy a legtöbb jegyző a segélypénztár tőkéjének növelésére és nem apasztására törekedett, így még a ténylegesen befolyt pénzeket sem mindig továbbították a rászorulókhoz.26 Az alkalmi segélyezések, társadalmi gyűjtések, amellett, hogy szintén nem a strukturális szegénység enyhítését jelentették, hanem mindössze egy-egy kirívó eseményre adott válaszok voltak, szintén nem tudtak számottevőbb eredményt felmutatni.2 7 Az 1898:11. törvénycikk kidolgozása még szinte el sem kezdődött, amikor napvilágot látott Tallián Béla törvényjavaslata.2 8 A kormánybiztos nagyon pontosan kijelölte azt a határt, amíg a magyar állam szociálpolitika terjedhet, továbbra is mereven elutasítva a munkás és munkaadó „szabad egyezkedésén" alapuló bérviszonyokba történő hatósági beavatkozást.2 9 Ezért a gazdasági munkások mozgalmait a társadalombiztosítás ellátóhálózatának a mezőgazdaságban történő széleskörű kiépítésével szándékozott lecsillapítani. A Magyarországon szinte előzmény nélkülinek tekinthető elképzelés azonban a szociális „keresletnek" csak igen kis szeletét fedte le. Habár a munkaképtelenség miatt kereset nélkül maradt cselédek helyzetét, igen alacsony szinten, de mégis megoldotta volna, még kísérletet sem tett arra, hogy a munkahiány megélhetés nélkül maradtak és a nem 26 Még az az anomália is megtörtént nemegyszer, hogy a községi segélyalapból vettek kölcsön más, például iskola-fenntartási vagy útjavítási célokra. Erre és a segélyalapok költségvetéseinek alakulására: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának 1908-as felmérése, amikor a főszolgabírók útján valamennyi község jegyzőjétől kimutatást kért a segélyalapok 5 éves működéséről. Pest Megyei Levéltár, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának ált. közigazgatási iratai (továbbiakban PML PPSK Alisp.) IV 408. b. 12.343/1909. 27 A példák sora, ahol sok száz nyomorgó mellett néhány tucat cipő vagy ruha kiosztásáról, 50-60 ingyenebédről számol be a segélyegylet vezetősége, szinte végtelen. Éppen ezért egy (ritka) kritikai megjegyzést szeretnénk idézni: „Az 1895-ös tavasz ínségesnek látszott az Alföldön. Hódmezővásárhely a segítésnek legrosszabb, valósággal demoralizáló módját választotta. Pénzt osztogattak, egy-egy heti élelemre való összeget, a segítségre szorulóknak. A segítés e módja mellett nincs az a hatóság, a mely helyesen ki tudná választanai a segítségre jelentkezők közül az igazán ínségeseket." (Vadnay Andor: A Tiszamellékről. Tanulmány az alföldi munkáskérdésről. Budapest, 1900. 43.) 28 Tallián Béla'. Törvényjavaslat munkások- és cselédek sorsának betegség, baleset, rokkantság és aggkor esetére való biztosításáról. Pátria, Budapest, 1896. Azt, hogy az 1898:11. törvénycikk kidolgozásában Tallián Bélának milyen szerep jutott, a törvény-előkészítés fennmaradt irataiból nehéz eldönteni. Mindenesetre Bodrogközy Zoltánnak az az 1929-es álláspontja, mely szerint az egész törvény kizárólag Tallián műve lenne, aligha látszik valószínűnek. (Bodrogközy Zoltán: im, 1929. I. köt. 59.) 29 Az agrármozgalmak egyik legfontosabb követelése között a legfontosabb éppen a bérminimum garantálása, a munkaidő maximálása és csak ezek után a földhözjutás megkönnyítése volt.
