Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Spannenberger; Norbert: Der Volksbund der Deutschen in Ungarn 1938-1944 unter Horthy und Hitler (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 1260

1260 TÖRTÉNETI IRODALOM míg a bibliográfia összeállításában Baloghnét Balogh Éva segítette, s a szerzők az utószóban még további támogatóiknak is kifejezték a köszönetüket. A kötet jól tagolt, olvasmányos, a részletező szöveg tartalmazza az összes szükséges, bárminő kutatás vagy eligazodás szempontjából lényeges adatot. Talán csupán a kiadványok fejezete zavaros egy kissé, ehhez bibliográfiai kiegészítés csatlakozhatott volna. A jó minőségű illusztrációs anyag az MNM Éremtára, illetve Nagy Zoltán munkája. Végezetül bizonyára feltűnt az olvasónak, hogy e rövid és általános jellegű ismertetésben méltatlannak látszó módon említés nélkül maradtak az MNT egy évszázados működésének elhunyt és ma is élő személyiségei. Ennek az volt az oka, hogy nevük és változó tisztségeik alkalmankénti felsorolása/beszúrása lényegesen megnövelte volna írásom terjedelmét. Ezért befejezésül hangsúlyozni kívánom, hogy a jubileumhoz méltó, s a továbbiakban alapműnek tekinthető monográfiában mindannyian megérdemelt és kellő méltatást kaptak. Kovács László Norbert Spannenberger DER VOLKSBUND DER DEUTSCHEN IN UNGARN 1938-1944 UNTER HORTHY UND HITLER Schriften des Bundesinstituts für Kultur und Geschichte der Deutschen im östlichen Europa. Band 22 R. Oldenbourg Verlag, München, 2002. 472 o. A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK NÉPI SZÖVETSÉGE 1938-1944 HORTHY ÉS HITLER ALATT E munka egy immár Németországban élő magyarországi-német fiatalembernek a disszertációja, amellyel 1999-ben doktorált a müncheni egyetemen, s bizonyos átdolgozás után jelent meg a kiadónál. A szerző arra mutat rá, — s ebben teljesen igaza van, — hogy választott témája igen komplikált, s ezért sokoldalú összefüggéseinek alapos, elfogulatlan vizsgálatára van szükség. Szerinte ez az eddigi (főleg a magyar) történetírásban jórészt nem így történt. Ha valóban így ítéli meg a helyzetet, s felkészültnek érzi magát egy jobb és igazabb kép megrajzolására, — (amit az is indokolttá tehet, hogy időközben esetleg újabb, lényeges források is előkerülhettek, és új kutatások eredményei is számításba vehetők), — csak helyeselni lehet témaválasztását. Spannenberger kötete — címével ellentétben — összterjedelmének mintegy egyharmad részében a Volksbund alig több mint hat évét (1938-1945) megelőző két évtized (1918-1938) magyarországi német mozgalmai történetével is foglalkozik, (némi visszapillantással az első világháború előtti közel másfél évtizedre is). Ebben az a helyes törekvése fejeződik ki, hogy a tulajdonképpen messzire visszanyúló problematikát a maga történeti alakulásában tekintse át, mielőtt annak részletesebb vizsgálatára a Volksbund évei vonatkozásában tér rá. Ennek a Spannenberger által bemutatott történetnek a hősei — s később mártírjai — azok a magyarországi németek, akik nem voltak hajlandók beletörődni a 20. század elejére is már igen előrehaladott asszimilációba, hanem bátran, lelkesen és önfeláldozóan vetették bele magukat német népiségük immár létkérdésnek érzett védelmébe, erőt merítve az össznémet népközösséghez (gesamtdeutsche Volksgemeinschaft) tartozásuk egyre inkább teret nyerő gondolatából, s tapasztalva e nagy népközösség velük való segítőkész szolidaritásának számtalan megnyilvánulását konkrét erkölcsi és anyagi támogatásban is. Az asszimilációs magyar nemzetiségpolitika változhatatlanul könyörtelen; aki azt hiszi, hogy bármit is várhat tőle a jogos népiségi igények akárcsak mérsékelt és fokozatos kielégítése tekintetében, az vagy illúziók rabja, vagy egyenesen kiszolgálójává válik ennek az elnemzetietlenítő politikának. Az össznémet népközösség döntő jelentőségű erőtényezője természetesen a németországi németség, amelynek a külföldi német népcsoportokkal törődő különféle társadalmi szövetségei, szervezetei, intézményei természetüknél fogva fesztelenebbül fejthetik ki népiségpolitikai tevékenységüket, mint azt a német birodalom nagy súlyú hivatalos támogatásától a magyarországi népinémet mozgalom is méginkább elvárná, egyre fenyegetettebbnek érzett helyzetében. De már a weimari időszakban tapasztalnia kellett, hogy a németbirodalmi kormány külpolitikai érdekből mindig fon-