Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Baloghné Ábrányi Hedvig-Soós Ferenc: Százéves a Magyar Numizmatikai Társulat 1901-2001 (Ism.: Kovács László) 1257

TÖRTÉNETI IRODALOM 1257 és vallásfelfogását: szerinte a mi zsidóink zsidó vallású magyarok. Akkor is magyarok, ha azt környezetük nem ismeri el. Úgy vélte, hogy ebben a hazában mindenki magyar, aki az akar lenni. Holott Szabolcsi átélte — és mélyen élte át — Tiszeszlárt, „Solymosi Eszter véré"-t és az ottani főszolgabírói üzelmeket. Sőt mint újságíró épp tiszaeszlári tudósításaival vált ismertté: a törvényszéki tárgyalásról ő számolt be rendszeresen a Pester Lloydnak és a bécsi Neue Freie Pressének. A korszellem azonban ekkor még annyira telítve volt a hazára találás, a magyarországi boldogulás, a jogegyenlőség gondolatával — időközben az 1895. XLII. törvénycikk a bevett vallások közé emelte az izraelitát —, hogy a problémaérzékeléshez a tiszaeszlárinál is nagyobb megrázkódtatásokra volt szükség. Haber ismeri a „nagy per"-t, viszont nem beszél érdemben mindarról az antiszemita „közbeszéd"-ről, amely azt megelőzte és övezte: Istóczy és Verhovay mozgalmának bemutatása kétségkívül érzékletesebbé tette volna azt a társadalmi miliőt, amelyben az Egyenlőségnek küzdenie kellett. Sietek hozzátenni: Peter Haber igazán lelkiismeretes és szorgos munkával tárja fel az E-gyenlőség anticionista cikkeit. Haber Samu, Silberstein Adolf, Gerő Ödön, Strausz Adolf patrióta írásai, amelyek sorra hitet tettek a magyarsághoz tartozásról, arról, hogy Magyarország számukra nemcsak lakóhely, de haza is, igazán szépek, nemesek De naivak, elfogultak, túlságosan gyanútlanok is. Hisznek az „asszimilációs szerződés" örökérvényúségében. Az Egyenlőség cikkírói számára Kossuth, Deák, Eötvös, Szemere Bertalan szava szinte az Úristen szava volt. Ők pedig az igazi magyarság inkarnációi. Ebben a hitükben a mai utókor is joggal osztozik. Csak hát közben itt volt a XX. század, ismert történéseivel. Szabolcsi Miksa, ki 1915-ben halt meg, még elképzelni se tudta azt, ami fia és a szerkesztésben utóda, Szabolcsi Lajos számára valóság lett. S még az utóbbi, ki 1943-ban fejezte be életét, sem gondolhatta el mindazt, amit az ő fiának, Szabolcsi Miklósnak, a neves irodalomtudósnak a sárga csillag korszaka hozott. Müve harmadik nagyobb fejezetében Haber az anticionista, nacionalista, a magyarsághoz tartozó magatartás társadalmi hátterét próbálja megvilágítani. Amit alapvető indokként megjelöl — a hallgatólagosan megkötött társadalmi „szerződés" (megkaptak minden jogot és érvényesülési lehetőséget, ha magyarok lesztek) — igaz. Csak nem teljesen. A Karády Viktor nyomán közölt adatokhoz nem fér kétség: a magyar zsidóság valóban nagy kulturális teljesítményekkel gazdagította a magyarságot. 1910-ben a pesti jogi kar zsidó hallgatóinak száma a diákok egyharmada volt, s az orvoskarra ennél is jóval több zsidó fiatal járt. A jelzett évben a zsidó lakosság 87 százaléka írástudó volt már, s az is igaz, hogy a zsidó vállalkozók és kereskedők között egyre több nemes, sőt főnemes is akadt. Haber azonban túl sokat bíz e hallgatólagos „szerződés"-re. Bizony a hazai zsidók nem részesültek munkásságukért teljes egyenjogúságban - mint ő hiszi. Az ún. „szabad pályákon" igen, az államhoz, megyéhez kötődőkben azonban nem. A dualista korszakban ritka volt a zsidó politikus, képviselő, államigazgatási vezető, magasrangú katonatiszt. Szó se róla: tételesen nem tiltották azt, hogy zsidó ember főszolgabíró vagy alispán legyen. Csak a viszonyok voltak olyanok, hogy az ilyet lámpással sem igen lehetett megtalálni. Haber nem utolsó érdeme, hogy bibliográfiai jegyzeteiben igen nagy forrás- és szekunder irodalmi anyagot összegez, megadva a téma további kutatásainak alapját. Fenyő István Baloghné Ábrányi Hedvig-Soós Ferenc SZÁZÉVES A MAGYAR NUMIZMATIKAI TÁRSULAT 1901-2001 Argumentum Kiadó-Magyar Numizmatikai Társulat, Budapest, 2001. 321 o. + 9 tábla, 57 ábra, 9 portré Bakos Miklós, a Magyar Numizmatikai Társulat (MNT) elnöke az elöljáró beszédében kegyelettel említette meg, hogy egyebek között Bitnicz Lajos, báró Bruckenthal Sámuel, Cornides Dániel, Delhaes István, Ebenhöch Ferenc, Érdy János, Hercz József, Rupp Jakab, Schönvisner István, Simonchicz Ince, gróf Széchényi Ferenc, gróf Viczay Mihály, Weszerle József és Weszprémi István ügybuzgó fáradozása kellett ahhoz, hogy a magyar numizmatika jeles személyiségei a 20. század elején megalapíthassák egyesületüket. A kapcsolódó területeken ekkor már működött a Magyar Történelmi Társulat (1867-), a Magyar Régészeti, Művészettörténeti Társulat (1878-) vagy a Magyar Közgazdasági Társaság (1894-), s mihelyt Nuber Károly, Pákozdy Károly, Szemlér Mihály,