Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Csukovits Enikő: Középkori magyar zarándokok (Ism.: Szende László) 1253

1283 TÖRTÉNETI IRODALOM Csukovits Enikő KÖZÉPKORI MAGYAR ZARÁNDOKOK História-MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 2003. 241 o. A középkori magyar művelődéstörténet kutatásának komoly hagyományai vannak. Ennek ellenére mégis azt mondhatjuk, hogy Csukovits Enikő könyve hiányt pótló munka. Hiába tekinthetjük ugyanis a középkor egyik legjellegzetesebb alakjának a zarándokot, a magyar művelődéstörténeti kutatásban ennek a figurának az összefoglaló vizsgálata eddig még nem történt meg. Csukovits munkája bevezetőjében elmondja, hogy az eddigi magyar kutatás inkább a hazai kegyhelyek ismertetésére szorítkozott és a nagyobb összefoglaló munkák sem változtattak ezen az irányvonalon. A szerző könyvében nem tér ki a hazai kegyhelyekre, hanem a Magyar Királyság területéről külföldi kegyhelyekre induló zarándokokkal foglalkozik. Már a mű e bevezetéséből jól érzékelhető, hogy ennek a rendkívül heterogén, mégis jól körülhatárolt csoportnak társadalom- és mentalitástörténeti vizsgálata, módszertani szempontból, sok érdekességet tartogathat számunkra. A munka első fejezete a kérdés forrásbázisát tárgyalja. Csukovits felhívja a figyelmet a külföldi elbeszélő források magyar szempont szerinti feldolgozásának a hiányosságaira. Az elbeszélő források közül a krónikákat és a legendákat kellő kritikával kell kezelnünk. A narratív kútfők másik részét a zarándokirodalom alkotja. Magyar vonatkozású adatokkal ezek sem kényeztetik el a kutatót. A különböző anyakönyvek illetve betegekről, segélypénzekről készült kimutatások, uralkodói menlevelek, hajók utaslistái a legfeltáratlanabb forráscsoportot alkotják. Mivel ezek külföldön készültek, a romlott névalakok azonosításával kell megküzdenie a kutatónak. Különösen érdekes a római Szentlélek-társulat anyakönyve, amely számos magyar vonatkozást tartalmaz. Több szempontú, igen alapos vizsgálatának Csukovits a későbbiekben külön alfejezetet szentel. A jogi írásbeliség emlékeinek köszönhetően a zarándokokról alkotott kép tovább színesedhet. Az oklevelek az előkészületektől a hazaérkezésig átfogják a zarándokút egyes állomásait. A városokban az írásbeliségnek különböző színterei voltak, amelyek közül a végrendeletek illetve a bírósági ítéleteket tartalmazó kötetek kecsegtetnek kedvező eredménnyel. A pápai regisztrumkönyvek is számottevő magyar vonatkozású adatot tartalmaznak, bár eloszlásuk egyenetlen. Ezek kutatása még a 19. században megkezdődött, de a feltárt anyag túlnyomó többsége mindmáig publikálatlan. A diplomák azonban nem fedik le a teljes társadalmat, a jobbágyok említését ugyanis hiába keressük a sorok között, jóllehet más forrásokból tudjuk, hogy a számuk nagy lehetett. A második fejezet az úti célokat ismerteti. A kegyhelyeket állandósult útvonalon lehetett megközelíteni. A Jeruzsálembe, Rómába, Santiago de Compostela-ba irányuló zarándokutak a peregrinationes maiores-t alkották. Az összes többi — legyen szó helyi, regionális vagy interregionális kegyhelyekről — meglátogatásaperegrinationes minores-nak számított. Az Árpád-kori adatok száma szűkre szabott, mindenesetre az megállapítható, hogy az első magyarországi zarándokok valamikor a 12. század elején kelhettek útra. Csukovits vizsgálatait kiterjeszti a kegyhelyek hierarchiájára is. Ha a pápához intézett kérvényeket nézzük, egyértelműen felülreprezentáltnak tűnik a szentföldi zarándokok száma, mivel Jeruzsálem meglátogatásához külön pápai engedélyre volt szüksége az illetőnek. Az úti célok megválasztását több tényező befolyásolta. A középkor embere pontosan számon tartotta a búcsús helyeket, ezt a fennmaradt zarándokkönyvek egyértelműen alátámasztják. Az ismertséget meghatározta az ereklyék száma. A nagyobb katonai akciók nem tettek jót a zarándokeszmének. Magyarországon ez az állandóan fenyegető oszmán veszély idején mutatható ki. A harmadik fejezet a zarándokok indítékát illetve a zarándoklatok típusait ismerteti. Csukovits a zarándoklatokat 5 nagy csoportra osztja. A kegyes zarándoklat nem kötődik valamely korszakhoz, történhetett jámbor elhatározásból, fogadalomból, Isten vagy valamelyik szent iránti tiszteletből, a lélek megváltásáért, búcsú elnyeréséért. Más esetekben bírósági ítélet következtében kényszerült a bűnös zarándokút megtételére. A 14-15. századi Magyarországról 40 olyan döntés