Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Katona Csaba: Akiket a fürdőn ért a forradalom. A balatonfüredi fürdő 1848-49-ben 1231
1236 KATONA CSABA volt és a fürdőt használta. Múlt napokban azonban Besze János2 7 országgyűlési követ parancsára öregnek, iljúnak, sőt a fürdővendégeknek is el kellett menni a népfelkeléshez, de az említett báró, ki szintén kényszerítve volt résztvenni, Fehérvár előtt megszökött tőlük."2 8 Érdemes kiemelni e rövid leírás két kifejezését: „a fürdőt használta", illetve: „a fürdővendégeknek is". Itt rejlik ugyanis a látogatók az évi magas létszámának másik oka: még ezekben az időkben is akadtak olyanok, akik egész egyszerűen nem akartak mást, csak használni a fürdőt, úgy, ahogy évről-évre megszokták azt. Nyilvánvalóan nem lehet — természetesen nem is kell — vegytisztán elkülöníteni a forradalom eseményei elől magukat meghúzok és a korábbi években megszokott menetrend szerint „csak" gyógyulni-pihenni-mulatni vágyók táborát, de az 1848-49. évi furdőidények magas létszámának fő okait e két motívumban jelölhetjük meg. Nem teljesen ide tartozó adat, de tán nem érdektelen megemlíteni, hogy 1849 nyarán Füred faluban is zajlottak olyan események, amelyek egyértelműen a nyugalom jeleit mutatják. A veszprémi református egyházmegye épp 1849 nyarán határozott úgy, hogy levéltárát Balatonfüredre költözteti: „az egyházmegye minden esperes változáskor levéltárának egy helyről más helybe által szállításakor, mi elkerültethetnék, ha annak állandó helye lenne, s véleménye szerint В falaton! Füredet, mint az egyházmegye középpontját tartja arra legalkalmasabbnak a helybeli lelkész fölügyelése mellett."29 Mármost a határozatot nem csak elfogadták, de végre is hajtották, méghozzá nyáron júniusban: „Egyházmegyei gyűlés által Nfagyl tfiszteletű] Simony Imre és Tfiszteltl Somody Dániel urak az egyházmegye archívumának rendbe szedésére és az archívumnak Köveskálról Füredre szállítása végett ki küldetvén, fuvar s más költségek öszvesen volt 7 f[orint] 30 kr[ajcár]."30 Végezetül egy utolsó adat: az esperes ősszel Füredre látogatott, hogy megtekintse a levéltárat.3 1 Ezt pedig aligha tette volna, ha azt nem hozzák nyáron olyan állapotba, hogy érdemes legyen megnéznie. Ugyancsak 1849-hez kapcsolódik az a hír, miszerint túl sok a prostituált a fürdőhelyen - éppenséggel ez sem az ürességtől kongó fürdőre utaló tényező: „1849-ben Balatonfüred közigazgatásának vezetője, a polgári biztos arra kapott utasítást, hogy a „szabad személyeket", ha kell karhatalommal, de telepítse ki Balatonfüredről Arácsra, mert az általában férjükkel érkező hölgyek nem hajlandóak [...] a fürdőhelyrejönni."3 2 27 Besze János 1848-49-ben Esztergom képviselője, 1849 júliusában Fejér vármegye kormánybiztosa. 28 Mátray Gábor: Töredék jegyzemények Magyarország történetéből 1848/49-ben. Bp., 1989. 245. 29 Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára (= DREL) II. 217. A veszprémi református egyházmegye iratai ( = 11. 217) Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1849. június 15. 6. Idézi: Jakab Réka: Levéltárügy a dunántúli református egyházkerületben. A veszprémi református egyházmegye levéltára a XIX. században. Acta Papensia, 1. (2001) 3-4. sz. 157. 30 DREL II. 217. A veszprémi református egyházmegye pénztári számadáskönyvei. I. kötet. 1839-1882 (= Szkv.) 1849. június 15. Idézi: Jakab R: Levéltárügy, i. m. 157. 31 DREL II. 217. Szkv. 1849 október. Idézi: Jakab R: Levéltárügy, i. m. 159. 32 Halász Imre: Nyaralás, idegenforgalom és a „szerelmi szabadfoglalkozásúak". História, 5. (1983) 3. sz. 13.
