Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179
BELGIUMI KATOLIKUS LAPOK MAGYARORSZÁGRÓL 1848-49-BEN 1229 gyarország felszabadítása ugyanis alapvetően változtatná meg egész Európa térképét, s bár a független Magyar- és Lengyelország a mindenkori francia diplomácia titkos álmát képezi, Párizs semmi áron nem mer beavatkozni e fontos kérdésbe. Célja inkább irányul a liberális intézmények favorizálására, s az osztrák befolyás gyengítésére Itáliában.182 Augusztus 26-án ismét a vörösök félrevezető forradalmi lelkesedése, hamis hírei felett füstölög. Emlékeztet arra, hogy miközben a józan politika és a humanitás azt igényelte volna, hogy a magyarok siettessék a kiegyezést nemzetiségük biztosítása érdekében, a demagóg sajtó elutasította a megbékélést és üdvözölte, amiért a magyarok Bécsbe mentek köztársaságuk kikiáltását előmozdítani. A népi szenvedélyeket állandóan felkorbácsoló, a megegyezést elutasító forradalmi taktika okozta szerinte Magyar- és Lengyelország vesztét, s ebben látja a magyar ügy lényegét.183 A világosi fegyverletétel tényéről a lapok augusztus 23-án számolnak be. A Journal de Bruxelles 184 röviden megerősíti a Görgey kapitulációjáról szóló hírt és bejelenti: Magyarország háborúját befejezettnek lehet tekinteni. A L'Importial de Bruges185 ugyancsak a szabadságharc leveréséről tájékoztat. Nem késik ezzel egy időben a „katasztrófa" várható következményeivel kapcsolatos elmarasztaló véleményének is hangot adni, miszerint nem a magyar nemzet lesz az egyedüli, amely elpusztul. Az abszolutizmus felülkerekedett, sikere szinte akkora, mint 1815-ben volt, és győzelmével vissza fog élni — szögezi le határozottan, immár a jövő esélyeit kutató értékelésében. Augusztus 29-én közölt híreiben a Journal des Flandres arra mutat rá, hogy az előző év véres eseményei visszahatásaként a reakció bontakozik ki Európaszerte.186 „Revue de la semaine" című rovatában szeptember 5-én Magyarország pacifikálását befejezett tényként ábrázolja. Sajnálattal mutat rá ugyanakkor arra, hogy Ausztriában és Itáliában a püspökök nyíltan támadják a sajtó és az oktatás szabadságát, miközben a francia püspökök is „saját szabadságuk" erősítésére szövetkeznek.187 A magyar szabadságharc tragikus végkifejletét nyomon követő vizsgált belga sajtóorgánumok álláspontjában a korábban is érvényesülő véleménykülönbségek továbbélése mellett figyelemre méltó hangsúlyeltolódások, valamint új elemek jelentkeztek. Eredeti pozícióját megőrizve a Journal de Bruxelles gyakorlatilag továbbra is jogosnak ítélte a cári orosz intervenció megindítását a szemében a magyarországi forradalomban megtestesülő, s az európai civilizációt fenyegető nemzetközi radikális összeesküvés felszámolására. Gyökeres fordulat következett be ugyanakkor a L'Émancipation hozzáállásában. A brüsszeli lap őszinte önkritikát gyakorolva ismerte el tévedését, Ferenc József politikájával szemben tanúsított kezdetijóindulatának megalapozatlanságát, határozottan szembefordulva a tendenciózus magyarellenes propaganda hamis állításaival, és bruges-i partnere álláspontjához fel-182 „Revue de la semaine" JF1 1849. aug. 15. 227. sz. 1. 183 „Intérieur" JF1 1849. aug. 26. 238. sz. 1. 184 „Revue politique" JB 1849. aug. 23. 228. sz. 1. 185 „Bruges" LI 1849. aug. 23. 198. sz. 1. 186 „Revue de la semaine" JF1 1849. aug. 29. 241. sz. 1. 187 „Revue de la semaine" JF1 1849. szept. 5. 248. sz. 1.
